AZ EGO ELME MEGHALADÁSA

AZ EGO ELME MEGHALADÁSA

Az ego szükségletei végtelenek. Sérülékenynek és fenyegetettnek érzi magát, és emiatt a félelem és a vágyak világában él.

Amint megérted az alapvető működészavar lényegét, nincs már szükséged arra, hogy számtalan megnyilvánulási normáját föltárd, nem kell azt már komplex, személyes problémává dagasztanod. Az ego persze imádja azt…Mindig keres valamit, amihez hozzátapadhat, hogy fönntartsa és megerősítse illuzórikus én érzetét és így készségesen kapcsolódik a problémáidhoz. Ez magyarázza, hogy oly sok ember éntudatának nagy része szorosan összekapcsolódik a problémáival. Ha ez az összekapcsolódás megtörtént, akkor viszont már semmit sem akarhat kevésbé, mint megszabadulni tőlük, hisz az az én elvesztését jelentené! Meglehet, hogy az ego öntudatlanul, már hatalmas mennyiségű fájdalomba és szenvedésbe “invesztált”, és természetesen nem engedi befektetését veszni hagyni.

Amint fölismered, hogy a tudattalanság gyökere az elmével való azonosulás-ami természetesen az érzelmeket is magába foglalja-, máris kiléptél belőle. 

Jelenlévő leszel. Amikor jelen vagy, akkor már megengedheted az elmének, hogy olyan legyen, amilyen valójában, anélkül, hogy belebonyolódnál.

Az elme önmagában nem hibás működésű! Csodálatos eszköz! A díszfunkció akkor kezdődik el, amikor önmagadat keresed benne, és összetéveszted azzal, aki valójában vagy.

Ekkor egós elmévé válik, és átveszi az irányítást az egész életed fölött.

AZ EGO TELJESSÉGKERESÉSE

Az egós elme szerves részeként egy mélyen gyökerező hiány – vagy tökéletlenségérzet, a teljesség hiányának az érzete él benned! Egyes embereknél ez tudatos, másiknál tudattalan. 

Ha tudatos, akkor egy nyugtalanító és állandóan jelenlévő érzésben nyilvánul meg:

“Nem vagyok értékes” vagy ” nem vagyok elég jó”

Ha tudattalan, akkor csak közvetve tapasztalható meg, intenzív sóvárgás és vágyódás formájában. 

Mindkét esetben a belül érzett űr kitöltése céljából az emberek gyakran kényszeresen hajszolják az ego kielégítésének lehetőségeit, és az olyan dolgokat, amikkel azonosíthatják magukat. Küzdenek a birtoklásért, a pénzért, a sikerért, a hatalomért, az elismerésért vagy valamilyen, számukra fontos kapcsolatért.

Alapvetően azért, hogy önmagukkal kapcsolatban jobb érzés élhessen bennük, hogy teljesebbnek érezhessék magukat. De ha meg is szerzik mindazt, amire vágynak, hamarosan rájönnek, hogy az űr még mindig ott van. Azt tapasztalják, hogy ez az űr valójában feneketlen. Akkor kerülnek aztán csak igazán bajba, mert tovább már nem tudják magukat áltatni! Nos, éppenséggel tudják, csak már sokkal nehezebben.

Amíg életedet az egós elme irányítja, addig képtelen vagy igazán nyugalmat, békét és kielégülést találni

leszámítva azokat a rövid időközöket, amikor éppen megszerezted azt, amit akartál, amikor egy sóvárgás éppen beteljesült. Mivel az ego az én érzékelésének származtatott terméke, ezért külső dolgokkal kell azonosulnia. 

Folyamatos védelemre és táplálásra szorul.

A leggyakoribb ego azonosulások birtoklással függenek össze, pl. a végzett munkáddal, a társadalmi ranggal és elismeréssel, a tudással és iskolázottsággal, a fizikai megjelenéssel, a különleges képességekkel, a kapcsolatokkal, az élettörténettel, a családfával, a hitrendszerekkel, és gyakran még politikai, nemzeti, faji, vallási, illetve egyéb kollektív jellegű azonosulásokkal.

Pedig ezek közül egyik sem a valódi éned.

Ijesztőnek találod ezt? Vagy megkönnyebbülést jelent ezt megtudni? Mindezekről a dolgokról előbb-utóbb le kell mondani. Most még talán nehéz elhinni – és én semmiképpen sem kérem tőled, hogy elhidd-, hogy a felsoroltak egyikében sem találhatod meg valódi identitásodat. Tudni fogod, hogy igazat szólok. Legkésőbb akkor, amikor a halál közeledtét érzed. A halál mindent lehánt rólad, ami nem te vagy.

Az élet titka: “a halál előtt meghalni”, és rájönni, hogy nem létezik halál.

Echart Tolle