AZ EMBERI KAPCSOLATOK MEGVÁLTOZTATÁSA
2024-02-12
Senkit nem kell és nem is lehet megváltoztatni
AZ EMBERI KAPCSOLATOK
MEGVÁLTOZTATÁSA
Mivel a tanítvány életfelfogása más lett, mint „alvó" környezetéé, a körülötte élők észreveszik változását, furcsának találják, és - tudattalanul - igyekszenek visszaállítani a régi helyzetet, azaz megtesznek mindent, hogy a „kilógót" visszaparancsolják a megszokott helyére. Ennek leggyakoribb megnyilvánulása az, hogy ha a kereső boldogan újságolja környezetének mindazt a nagyszerű felismerést és lehetőséget, amit számára az ezoterikus tanítás jelent, akkor közönnyel, gúnnyal, elutasítással találkozik. Ez rendkívül nagy csalódást okoz neki, és nem érti, hogy a többiek miért nem akarják a jót.
Ez a helyzet legerősebben a családban, majd a baráti körben, végül pedig a munkahelyi kollektívában jelenik meg. Az elutasítás és kigúnyolás mértéke nagyjából ezzel a sorrenddel arányos. Legnagyobb problémát a családban jelent, ahol elsősorban a házastárs ijed meg a változástól - amit nem ért -, és igyekszik minden lehetséges módon (nyilvános, sorozatos megalázások, érzelmi zsarolások, sőt erőszak alkalmazása is) visszaállítani a régi helyzetet.
A család ellenállása mindig mély válságot jelent a keresőnek. Erősen elgondolkodik, hogy vajon helyesek-e új nézetei, vagy téved, és rossz úton jár. Kívülről ez utóbbit erősítik meg benne, és ha nem elég erős az egyénisége, ha befolyásolható, zsarolható, akkor visszakényszerítik régi pozíciójába. Ha kitart új meggyőződései mellett, akkor állóháború alakulhat ki, aminek az az alapképlete, hogy az egyik fél szellemileg előrébb jutott, mint a másik, így felborult az addigi egyensúly. Új egyensúly akkor alakulhat ki, ha 1. a kereső visszamegy régi tudatálla-potába, és lemond a szellemi fejlődésről 2. ha a házastárs felismeri, hogy lemaradt, és mindent megtesz, hogy utolérje párját.
Sajnos ez utóbbi ritka, mint a fehér holló, ezért az esetek többségében vagy az 1. variáció következik be, vagy a válás. Van még egy olyan megoldás is, ahol anyagi okok miatt nem válnak el a felek, hanem beletörődnek abba, hogy más-más világban élnek, és fizikailag együtt maradnak, de lélekben és szellemben távol egymástól. Ez mindkettőnek szenvedés, de a szellemileg előbbre járónak még jelentős visszahúzó erő is. Két különböző szellemi minőség összekapcsolódásáról a következő törvényt kell ismernünk: egy rendszer (például egy párkapcsolat) energiaszintjét és minőségét mindig a „leggyengébb láncszem" fogja meghatározni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha két eltérő szellemi (vagy bármilyen) szinten álló ember kapcsolatba lép, akkor a „rendszerük" közös szintjét nem az emelkedettebb fogja meghatározni - azaz a hátrébb járó nem fog igyekezni, hogy behozza a lemaradását - hanem az alacsonyabb szinten álló: vagyis nem fogja hagyni, hogy a másik a saját, emelkedettebb szintjén létezzen és tevékenykedjen. Még „keveredés" sem lép fel, tehát nem olyan energiaszint áll be, amely alacsonyabb, mint a fejlettebbé, de magasabb, mint a lemaradotté. Ezt a törvényt sokan nem ismerik, ezért megpróbálják „felemelni" házastársukat. Átmenetei, tünékeny eredményektől eltekintve ez nem szokott sikerülni, mivel ennek sokkal mélyebb, tudattalan okai vannak. Egy ember tudati állapotát nem lehet meggyőzéssel, információk átadásával megváltoztatni. Ahhoz válság és katarzis kell, amit az élet szokott meghozni.
Némileg hasonló a helyzet a barátokkal is. Ok is észreveszik, hogy a kereső megváltozott, másként gondolkodik, másért lelkesedik, új céljai lettek. Itt szintén ütközésekre kerülhet sor, ahol a kereső azt kapja meg, hogy „Nagyon megváltoztál! Mi van veled?!". Baráti társaságában szintén meg nem értéssel találkozik, és bizony sor kerülhet sok éves barátságok megszakadására is.
Ezzel együtt a baráti körben a keresőnek kicsit könnyebb a helyzete, mint a párkapcsolatában. Barátai között ugyanis több olyat találhat, aki elfogadja új meggyőződéseit, nézeteit, sőt még édeklődik is ezek iránt. A további segítség, hogy a kereső új tudatállapota új barátokat vonz be életébe, így előbb-utóbb rátalál azokra, akikkel megoszthatja gondolatait, megéléseit.
A munkahelyen hasonló események játszódhatnak le. Ha kiderül, hogy a kereső másként gondolkodik, elutasításban, gúnyban részesülhet. Ez természetesen nagyon függ attól, hogy mennyire osztja meg magánélete e területét kollégáival, és milyen hévvel lát neki „megtérítésüknek". Amíg azonban új nézete nem akadályozza a munkáját, és a cég érdekeit, addig súlyos válságra itt többnyire nem kell számítania. Jó tanács a megváltozott emberi kapcsolatok kezeléséhez:
Szinte minden kezdő tanítvány beleesik abba a hibába, hogy nézeteit rá akarja erőltetni környezetére, meg akarja változtatni a körülötte lévőket, és új ismereteit bevetve mindenkit meg akar téríteni és menteni. Mindezt a legjobb szándékkal. Természetesen zárt ajtókkal találkozik, amiből a következő tanulságokat tudja levonni:
1. Aki nem kér segítséget, annak nem kell segíteni. Majd szól, ha ő is úgy gondolja, és ha megérett rá a helyzet.
2. Senkit nem kell és nem is lehet megváltoztatni, különösen akkor, ha ő nem is akar megváltozni.
A jó tanácsok e fentiekből következnek: Igyekezzünk elkerülni a megmentő és a mártír szerepét. Ha valaki úgy érzi, ő már felébredt, ne akarja az alvókat sem felébreszteni, sem pedig velük megbeszélni felébredésének történetét. Ezen a szellemi állomáson kizárólag önmagunkat kell megváltoztatni, és türelemmel kivárni, amíg emberi kapcsolataink - többnyire maguktól - átrendeződnek új belső minőségünk szerint. Keressünk új barátokat, de ne ott, ahol eddig, hanem elsősorban olyan helyeken, ahol nagyobb eséllyel fordulnak meg hasonló gondolkodásúak (előadások, tanfolyamok).
Ez a helyzet legerősebben a családban, majd a baráti körben, végül pedig a munkahelyi kollektívában jelenik meg. Az elutasítás és kigúnyolás mértéke nagyjából ezzel a sorrenddel arányos. Legnagyobb problémát a családban jelent, ahol elsősorban a házastárs ijed meg a változástól - amit nem ért -, és igyekszik minden lehetséges módon (nyilvános, sorozatos megalázások, érzelmi zsarolások, sőt erőszak alkalmazása is) visszaállítani a régi helyzetet.
A család ellenállása mindig mély válságot jelent a keresőnek. Erősen elgondolkodik, hogy vajon helyesek-e új nézetei, vagy téved, és rossz úton jár. Kívülről ez utóbbit erősítik meg benne, és ha nem elég erős az egyénisége, ha befolyásolható, zsarolható, akkor visszakényszerítik régi pozíciójába. Ha kitart új meggyőződései mellett, akkor állóháború alakulhat ki, aminek az az alapképlete, hogy az egyik fél szellemileg előrébb jutott, mint a másik, így felborult az addigi egyensúly. Új egyensúly akkor alakulhat ki, ha 1. a kereső visszamegy régi tudatálla-potába, és lemond a szellemi fejlődésről 2. ha a házastárs felismeri, hogy lemaradt, és mindent megtesz, hogy utolérje párját.
Sajnos ez utóbbi ritka, mint a fehér holló, ezért az esetek többségében vagy az 1. variáció következik be, vagy a válás. Van még egy olyan megoldás is, ahol anyagi okok miatt nem válnak el a felek, hanem beletörődnek abba, hogy más-más világban élnek, és fizikailag együtt maradnak, de lélekben és szellemben távol egymástól. Ez mindkettőnek szenvedés, de a szellemileg előbbre járónak még jelentős visszahúzó erő is. Két különböző szellemi minőség összekapcsolódásáról a következő törvényt kell ismernünk: egy rendszer (például egy párkapcsolat) energiaszintjét és minőségét mindig a „leggyengébb láncszem" fogja meghatározni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha két eltérő szellemi (vagy bármilyen) szinten álló ember kapcsolatba lép, akkor a „rendszerük" közös szintjét nem az emelkedettebb fogja meghatározni - azaz a hátrébb járó nem fog igyekezni, hogy behozza a lemaradását - hanem az alacsonyabb szinten álló: vagyis nem fogja hagyni, hogy a másik a saját, emelkedettebb szintjén létezzen és tevékenykedjen. Még „keveredés" sem lép fel, tehát nem olyan energiaszint áll be, amely alacsonyabb, mint a fejlettebbé, de magasabb, mint a lemaradotté. Ezt a törvényt sokan nem ismerik, ezért megpróbálják „felemelni" házastársukat. Átmenetei, tünékeny eredményektől eltekintve ez nem szokott sikerülni, mivel ennek sokkal mélyebb, tudattalan okai vannak. Egy ember tudati állapotát nem lehet meggyőzéssel, információk átadásával megváltoztatni. Ahhoz válság és katarzis kell, amit az élet szokott meghozni.
Némileg hasonló a helyzet a barátokkal is. Ok is észreveszik, hogy a kereső megváltozott, másként gondolkodik, másért lelkesedik, új céljai lettek. Itt szintén ütközésekre kerülhet sor, ahol a kereső azt kapja meg, hogy „Nagyon megváltoztál! Mi van veled?!". Baráti társaságában szintén meg nem értéssel találkozik, és bizony sor kerülhet sok éves barátságok megszakadására is.
Ezzel együtt a baráti körben a keresőnek kicsit könnyebb a helyzete, mint a párkapcsolatában. Barátai között ugyanis több olyat találhat, aki elfogadja új meggyőződéseit, nézeteit, sőt még édeklődik is ezek iránt. A további segítség, hogy a kereső új tudatállapota új barátokat vonz be életébe, így előbb-utóbb rátalál azokra, akikkel megoszthatja gondolatait, megéléseit.
A munkahelyen hasonló események játszódhatnak le. Ha kiderül, hogy a kereső másként gondolkodik, elutasításban, gúnyban részesülhet. Ez természetesen nagyon függ attól, hogy mennyire osztja meg magánélete e területét kollégáival, és milyen hévvel lát neki „megtérítésüknek". Amíg azonban új nézete nem akadályozza a munkáját, és a cég érdekeit, addig súlyos válságra itt többnyire nem kell számítania. Jó tanács a megváltozott emberi kapcsolatok kezeléséhez:
Szinte minden kezdő tanítvány beleesik abba a hibába, hogy nézeteit rá akarja erőltetni környezetére, meg akarja változtatni a körülötte lévőket, és új ismereteit bevetve mindenkit meg akar téríteni és menteni. Mindezt a legjobb szándékkal. Természetesen zárt ajtókkal találkozik, amiből a következő tanulságokat tudja levonni:
1. Aki nem kér segítséget, annak nem kell segíteni. Majd szól, ha ő is úgy gondolja, és ha megérett rá a helyzet.
2. Senkit nem kell és nem is lehet megváltoztatni, különösen akkor, ha ő nem is akar megváltozni.
A jó tanácsok e fentiekből következnek: Igyekezzünk elkerülni a megmentő és a mártír szerepét. Ha valaki úgy érzi, ő már felébredt, ne akarja az alvókat sem felébreszteni, sem pedig velük megbeszélni felébredésének történetét. Ezen a szellemi állomáson kizárólag önmagunkat kell megváltoztatni, és türelemmel kivárni, amíg emberi kapcsolataink - többnyire maguktól - átrendeződnek új belső minőségünk szerint. Keressünk új barátokat, de ne ott, ahol eddig, hanem elsősorban olyan helyeken, ahol nagyobb eséllyel fordulnak meg hasonló gondolkodásúak (előadások, tanfolyamok).
Szabó Judit: Az ezotéria kézikönyve