EGO ÉS A LÉLEK

EGO ÉS A LÉLEK

Az ego megértése kicsit extrém gondolkodást igényel mindazoktól, akik eddig nem foglalkoztak vele. Azért nehéz megérteni az egót, mert az egonk (nyelvtani jelentése: Én) nem azonos velünk, de teljesen összeolvad az egyéniségünkkel. 

Tudni, hogy van egonk és megérezni az egot, nagyon nem ugyanazt jelenti.

Az egó (az én) határozza meg a gondolatainkat, döntéseink túlnyomó részét. (Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy észre sem vesszük.) A gondolkodásunkat nagyon komoly százalékban az egónk irányítja, hiszen - lássuk be - a gondolataink mögött többnyire az önérdek lapul. 

Az ego a testet, a test pedig az egót szolgálja.

Az egonak minden kell ami jó a testnek, még akkor is ha ezzel épp kárt okoz a test tulajdonosának vagy másoknak.  Sokan úgy gondolhatják, a gondolataimat a testemmel tudom megvalósítani. Ez ugyan igaz, viszont az nem mindegy, hogy egy ösztönös vágyat valósítunk meg, vagy pedig megpróbálunk - az egónk lecsendesítésével - egy pillanat alatt jó döntést hozni. 

Természetesen az egót elnyomni se jó. Az a lényeg, hogy ne legyünk egymás rabszolgái. A test csak egy burok, ami elválaszt a külvilágtól valami mást.  A testünkkel tudatosítjuk mások számára, hogy létezünk, hiszen ez látható tapintható belőlünk.

A testnek semmi más szerepe nincs, minthogy fennmaradjon az ember, elvégezze a munkáját, és nagyon nagy mértékben hozzásegítse a gondolatai közléséhez. Abban hiszünk amit látunk, és arra építjük az életünket amit látunk, tapintunk.

A testnek hiszünk leginkább, ehhez ragaszkodunk, ettől nem akarunk megválni, mert nagyon sok minden jót a testünkkel tapasztaltunk meg. Egy biztos, az egó iszonyatos erővel ragaszkodik a testhez.

Mit akar az egó? - Magamnak akar mindent. - Zavarja ha másnak több van.  Ez lényegében ugyan az, de nagyon apró különbségek mégis vannak köztük. 

Amikor az egonk épp magamnak akar mindent, akkor önző, kapzsi, hatalmas élni akarási vágya van.  Amikor zavarja ha másnak több van, akkor éppen irigy, önsajnáló, önző, büszkeségét zavarja.  

Példával illusztrálva:  

Ha valakit megfosztottak a büszkeségétől, egy bizonyos helyzetben porig aláztak, akkor az illetőnek a büszkesége padlón van, erősödik az irigység, gyengül az élni akarási vágy.

Ha a büszkeség dominál valakiben, vele erősödik az uralkodási vágy.

Ha a kapzsiság dominál, erős az élni akarási vágy.

Akinél az önsajnálat dominál, annál az uralkodási vágy gyenge, büszkeség gyenge, élni akarási vágy gyenge. 

Az egoból cselekvő ember jellemvonásai:

- Hajlamos a pesszimizmusra, gyanakvó és negatív, gyakran inkább a rosszat látja meg az eseményekben, és néha az emberekben is, semmint a jót;
- Gyakran igen mogorva és lehangolt, száraz és cinikus humorérzéke van, ami azt is magába foglalja, hogy kegyetlen éllel ugrat másokat;

- Hajlamos uralkodni mások felett, és feldúlttá vagy rosszkedvűvé válik, ha kihívásokkal kerül szembe;

- Hatalmi játszmákba bonyolódik, és aggodalom vagy félelem gyötri amiatt, hogy másvalaki jobban teljesíthet, mint ő, vagy másokat nagyobbra értékelnek, vagy jobban megbecsülnek, mint őt;

- Kritikus, ingerlékeny és türelmetlen

- Negatív, panaszkodós, szeret pletykálni;

- Kedvencei vannak, akiknek pártját fogja, akikkel szimpatizál, és néha összejátszik;

- Alábecsüli az élettől kapott adományok értékét, és nehéznek találja számba venni az áldásokat, melyekben részesült;

- Katasztrófa, dráma és káosz kíséri életútját;

- Elhagyatottnak, magányosnak érzi magát, és szétmorzsolódhat a stressz súlya alatt, annak ellenére, hogy külsőre erősnek látszik;

- Bíráló, azt azonban nem szereti, ha őt bírálják vagy kritizálják;

- Hisz a büntetés szükségességében, amíg másokról van szó, miközben saját tetteiért nehezen vállal felelősséget;

- Bizalmatlan másokkal szemben és nehezen fogad el másokat egyenlő félnek;

- Nehezen kezeli a más kultúrából vagy társadalmi csoportból származó embereket;

- Gyakran nem tudja megvalósítani a helyzetében rejlő lehetőségeket.

A fentiekből is kitűnik, hogy az egonk "felelős" a hibáinkért, azonban ha megérezzük a hibánkat, azt valami más - nem az intelligenciánk - érzi meg. És ez a valami más a LÉLEK és az abból fakadó SZERETET.

Azért érezzük meg, mert szeretetet érzünk az iránt, akit megbántottunk. Tehát az egót az intelligenciánk felismeri, de a szeretet az ami igazán képes azt kordában tartani.

Ha a hibáink egy részét az önzőség, irigység generálja, akkor a szeretetet (ami le tudja győzni az egót) is kell hogy generálja valami. Ez a valami pedig a LÉLEK.

Egy biztos. A mások szeretete nem az egó tulajdonsága. A szeretet a lélekből ered. Mivel minden embernek van lelke (mert megszületett), így minden emberben ott van a szeretet is. (Igaz, ezt szétnézve a nagyvilágban, nehéz elfogadni. Nehéz mert nem látható vagy tapintható, még kevésbé érzékelhető, mert az egó teljesen eluralkodott az embereken.)

A szeretet, jóság - tehát a lélek - mindenkiben megvan, aki megszületett. Ezért van, hogy egy kisbaba még annyira tiszta lelkileg, mert csak a szeretet és jóság él benne.  (A bajok később kezdődnek, amikor az egó kezdi észrevétlenül átvenni a lélek elől az "irányítást") 

A lélek - és az abból fakadó szeretet - az egót folyamatosan óvatosságra, mérsékletességre próbálja inteni. 

Sajnos az egó hallani sem akar a szeretetről, már az önmagán kivüli szeretetről. A lélek azonban sokunkban kitartóbb, mint sem gondolnánk, és az életünk során sokszor tapasztalhatjuk, hogy az idő múlásával többet hallgatunk a szeretet, megértés súgására, mint az egó dübörgő követelőzésére.

A lélek szintjén elő ember jellemvonásai:

- Optimista és minden dologban a jót látja, hálás azért, amije van, és hisz az univerzum és minden benne létező csodájában;
- Áldottnak érzi magát és bízik abban, hogy bármi történik is, az tanulását, fejlődését szolgálja;

- Élvezi a baráti társaságot, de kedveli az egyedüllétet is, ritkán érzi magát magányosnak;

- Általában véve boldognak érzi magát,nem táplál magában neheztelést vagy keserűséget;

- Kedélye rendszerint derűs; erős, ugyanakkor gyengéd, örül mások sikerének, friss energiákat, örömöt és boldogságot hoz a társaságba;

- Türelmes és nyitott, diszkrét és tiszteletteljes;

- Ggyakran igen egyszerűen él, szeret meditálni, kreatív és békés;

- Elfogad minden fajt és minden társadalmi helyzetet, tiszteli a kulturális különbségeket;

- Érzi, hogy szeretetben és oltalomban van része;

- Lelkesül azért, hogy új elgondolásokat ismerjen meg, növekedjen és a lehető legtöbbet hozza ki magából;

- A nehézségeket kihívásoknak és a változás katalizátorainak tekinti;

- Örömét leli abban, ha segíthet másokat fejlődni;

- Felelősséget vállal tetteiért és nem hibáztat másokat;

- Hajlamos békés harcosként fellépni az elnyomottak ügyében;

- Mivel hisz a karmában, az "aranyszabály" szerint próbál élni

Amikor az egó szeretne elszabadulni és tombolni, akkor az intelligenciánk  és a lélek segítségével azt helyes mederbe tudjuk terelni.

Erre egy egyszerű gyakorlatot találtam ki: 

Ha érzem, hogy egy döntésem nagyon ösztönből (indulatból) szeretne megszületni, akkor először is kérem az angyalok segítségét az agyam lecsendesítésére, majd elképzelem, hogy a LELKEM (egy nagyon magas, kedves, szép és gyengéd fiatal nő) kézen fogja az EGÓMAT (egy kisebb alak, de sem neme, sem konkrét kinézete nincs) és elmagyarázza neki, hogy most csendesen kell figyelnie, mert egy problémát kell megoldanom, ami miatt nem szabad engem zavarnia. A LELKEM ekkor kedvesem megsimogatja az EGÓM arcát, átöleli, mint egy kedves a kedvesét, és elsétál vele.  Az egóm meg megy vele sértődöttség és duzzogás nélkül, mert érzi, hogy a Lelkem nagyon szereti őt, nincs mitől tartania, nem akar neki sem rosszat, sem bánatot okozni.

És én teljesen megnyugszom és várom, hogy a megoldás megszülessen a fejemben. Nem görcsölök, nem idegeskedek, és jön a megoldás, majd követi a tett is.

Mióta így oldom meg a felmerülő problémáimat, számottevően kevesebb a rossz döntésem (amit mindig is érez valahol az ember a lelke mélyén), és sokkal optimistábban állok a nehezebb feladatok elé is.  

Kép: Pinterest.com

Írás: http://www.angyalfenyhozo.hupont.hu/