Élet Virága, a prána forrása

 Kép forrása: Pinterest.com

Egykor az univerzum minden létezője ismerte a titkot, miszerint az Élet Virágában rejlik a teremtés lényege. Ez a gyönyörű geometrikus elgondolás egyaránt igaz úgy az élet belső rendszerére, mint a külső, végtelen elrendezés fizikai megnyilvánulásaira.

A Kr. e. 16 000 és Kr. e. 13 000 között bekövetkezett események eredményeképpen az emberiség számos dimenzión át lezuhant egy hihetetlen magas szintről, mígnem elérte ezt a meghatározott helyet, amelyet mi manapság a Földbolygón lévő harmadik dimenziónak, a modern világnak nevezünk.


Zuhanásunk során egy ellenőrizhetetlen tudatspirál sodrában mozogtunk lefelé a tudatosság számos dimenzióján keresztül. Amikor elértük a harmadik dimenziót, mind fiziológiai téren, mind pedig a valóságban való működésünk tekintetében sajátos változások mentek végbe bennünk.


A prána
A legfontosabb átalakulás a prána (szanszkrit szó, jelentése életerő-energia) belégzésében következett be.
A prána sokkal inkább szükséges túlélésünkhöz, mint a levegő, a víz, az étel vagy bármi más anyag. A legfontosabb azonban mégis az a mód, ahogyan ezt az energiát magunkhoz vesszük. Ez ugyanis alapvető hatással van valóságérzékelésünkre.


Az atlantiszi időkben s annál korábban a prána belégzése közvetlenül, a testet körülvevő energiamezővel (Mer-Ka-Ba) állott kapcsolatban. Idevonatkozó fontos tudnivaló az a tény, hogy energiamezőnkben minden energiaforma geometrikus.


A minket körülvevő energiamező két egymásba illesztett tetraéderből álló, csillag-tetraéder. A felfelé mutató tetraédercsúcs az ember feje fölött kézhosszúságnyira végződik, a lefelé mutatóé pedig ugyanannyira a lábfej alatt. Egy összekötő csatorna fut végig a felső csúcstól az alsóig a test fő energiacentrumain, a csakrákon keresztül. Ennek a csatornának az átmérője akkora, mint a leghosszabb ujj és a hüvelykujj összeérintéséből származó kör átmérője. Úgy fest, mint egy világító üvegcső, eltekintve attól, hogy a csillag-tetraéder két csúcsában illeszkedő kristályszerkezetben végződik.


Atlantisz bukása előtt a pránát egyidejűleg tudtuk fel- és leáramoltatni ezen a csatornán, és a két pránaáram a csakrák belsejében találkozhatott. Az ősi spirituális műveltségnek mindig fontos részét képezte a prána találkozásának helye és mikéntje, mely még ma is vizsgálódás tárgya mindenütt az univerzumban.
A test egy másik jelentékeny pontja a tobozmirigy, amely nagyjából a fej középpontjában helyezkedik el, s amely rendkívül fontos szerepet játszik a tudatosság meghatározásában. Ez a mirigy az eredeti, kb. pingponglabda méretéről, szárított borsószem nagyságúra zsugorodott, mivel már réges-régen elfelejtettük, hogyan kell használni, és az, amit nem használunk, elvész számunkra.


A régmúltban a prána energia a tobozmirigy középpontján áramlott keresztül. A tobozmirigy némely tekintetben a szó legszorosabb értelmében olyan, mint egy szemgolyó. Formája kerek, egyik részén egy nyílás található, ebben a nyílásban pedig egy lencse, amely a fény fókuszálására szolgál. A lencse homorú, és színérzékelő receptorokat tartalmaz. A tobozmirigy belsejében - még eme összezsugorodott formájában is - ott található a szakrális geometria és a valóság teremtésének pontos ismerete, ami benne rejlik minden egyes emberben.



 Kép forrása: Pinterest.com

Elveszett tudás
Ez a tudás azonban jelenleg nem elérhető számunkra, mivel a bukás következtében emlékezetünket elveszítettük, annak hiányában pedig másképpen kezdtünk el lélegezni. Ahelyett, hogy a pránát a tobozmirigyen keresztül vettük volna fel, orrunkon és szánkon lélegeztük be azt. Ennek folytán a prána megkerülte a tobozmirigyet, így a dolgokat teljesen másképp, az egyetlen valóság egészen más értelmezésein keresztül kezdtük el látni. A világ a jó és a rossz ellentétére esett, kialakult a poláris tudat. Ennek hatása alatt úgy véljük, hogy egy durva fizikai testben vagyunk, s onnan nézünk kifelé, valamiként elválasztva attól, ami "odakinn" van. Ez a maja, a puszta illúzió. Valóságosnak tűnik ugyan, ám mi nem az igazságot érzékeljük. Jelenleg elesett állapotunkban csupán a valóság látszata, torz tükröződése jut nekünk osztályrészül.


Földünk 13 000 éve a tilosban jár, és számos tudatsík lényei dolgoznak azon ma is, hogy megtalálják a módját annak, hogyan kerülhetnénk vissza a tudatfejlődés helyes ösvényére, amelyen előzőleg haladtunk. A magasabb síkok égi mestereinek közlései nyomán a világ számos pontján bukkantak rá ismét az élet belső szerkezetének legalapvetőbb princípiumára: az Élet Virága motívumra.


A szakrális geometriai formák saját létezésünk szent alakzatai, eleven pontok egy isteni egyenesen. Isten tökéletes ura a teremtésnek, melyben logikus belső összefüggések függvénye minden. Az Élet Virága a létezésnek a szakrális geometriában értelmezhető kulcsa. Négyezer évnél is régebbi sírok, templomok, piramisok és sziklába vájt vésetek sugározzák ma is felénk rejtett üzenetüket, hogy az Élet Virágában rejtező teremtő elv megtalálható a létezés minden részletében.


Ennek következtében az emberiség olyan csodálatos megértés kapujában áll, amiről senki azelőtt még csak álmodni, sem mert volna. Ezen erőfeszítések áldása folytán a közeljövőben ismét föltárul az emberiség előtt az Élet Virágának ősi titka.



(több ezer éves egyiptomi véset)
 Kép forrása: Pinterest.com

forrás:elixir