Életutad belső célja

Kép forrása: Pinterest.com

Életutadnak van egy külső és egy belső célja. A külső cél az, hogy odaérj, ahova eljutni szeretnél, hogy elérd célodat, hogy teljesítsd, amit fölvállaltál, hogy ezt-azt megvalósítsd. Ez természetesen a jövővel kapcsolatos. Ha azonban a végcélod, illetve a jövőben megteendő lépéseid annyira lefoglalják a figyelmedet, hogy fontosabbá válnak számodra, mint az a lépés, amit éppen most teszel meg, akkor teljesen elveszíted az utazás belső célját, aminek semmi köze ahhoz, hogy hova mész, vagy hogy mit teszel.


Az csakis a hogyanról szól. Semmi köze a jövőhöz. Teljesen a jelen pillanati tudatosságod minőségével függ össze. A külső cél a tér és az idő vízszintes dimenziójához tartozik; a belső cél Léted elmélyítését érinti, az időtlen most függőleges dimenziójában. Külső utad millió lépést is tartalmazhat; belső utad csak egyet: azt a lépést, amelyet éppen most teszel. Ahogy mélyebben tudatára ébredsz ennek az egy lépésnek, rájössz, hogy az valójában már magában hordja az összes többi lépést és a végcélt is. Ez a lépés ekkor a tökéletesség kifejeződésévé alakul át, az óriási szépség és minőség cselekedetévé. A Létbe emel téged, s átragyog rajta a Lét fénye. Ez egyszerre célja és kiteljesedése is belső utazásodnak, az önmagadba vivő útnak.


Számít-e, hogy elérjük-e külső célunkat, hogy sikeresek vagyunk vagy kudarcot vallunk a világban?


Csak addig fog számítani neked, amíg nem ismerted föl belső célodat. Azt követően a külső cél már csak játékká válik, amit tovább játszhatsz, ám csupán a játék élvezete kedvéért. Az is lehet, hogy teljes kudarcot vallasz a külső célod megvalósításában, és ugyanakkor totális sikert aratsz belső céloddal kapcsolatban. Ennek fordítottja is lehetséges – ezt látjuk gyakrabban -, amikor: kívül gazdagság, belül szegénység.


Vagy ahogy Jézus mondja: „megnyerni a világot, és elveszteni a lelkedet”. Végső soron, előbb-utóbb, persze minden külső cél „kudarcra” van ítélve, egyszerűen azért, mert hat rá a dolgok múlandóságának törvénye.


Minél előbb rájössz, hogy külső célod nem adhat neked tartós örömet, annál jobb. Amint fölismerted külső célod korlátait, föladod az irreális elvárásodat, miszerint annak elérése tenne majd boldoggá, és alárendeled azt belső célodnak.


Mi marad, amikor véget ér az illúzió?


Nem kell kutakodni tudattalan múltadban, csak akkor, ha az gondolatként, érzelemként, vágyként, reakcióként vagy egy külső, veled megtörténő eseményként manifesztálódik a jelen pillanatban. Minden, amit tudnod kell a benned rejlő, tudattalan múltról, azt a jelenben fölbukkanó kihívások a felszínre fogják hozni. Ha beleásod magadat a múltba, akkor az feneketlen ároknak bizonyul majd:mindig újabb és újabb rétegekre bukkansz. Azt gondolhatod, hogy több idő kellene a múlt megértéséhez, illetve ahhoz, hogy megszabadulj tőle. Más szóval azt hiheted, hogy végső soron a jövő szabadít majd meg a múlttól! Ez téveszme. Kizárólag a jelen szabadíthat meg a múlttól. A több idő nem szabadíthat meg az időtől!


 Juss hozzá a most erejéhez! Ez a kulcs.


Mi a most ereje?


Nem más, mint a jelenléted ereje, a gondolatformáktól mentes tudatod. A múlttal tehát a jelen szintjén foglalkozz! Minél több figyelmet szentelsz a múltnak, annál több energiát adsz neki, és annál valószínűbb, hogy „ént” teremtesz belőle. Ne érts félre, a figyelemre szükség van, de nem a múltbeli múltra irányuló figyelemre!


Irányítsd figyelmedet a jelenre: figyelj a viselkedésedre, a reakcióidra, a hangulataidra, a gondolataidra, az érzelmeidre, a félelmeidre és a vágyaidra úgy, ahogy azok a jelenben fölbukkannak! Ott van a múlt benned! Ha eléggé jelen tudsz lenni ahhoz, hogy mind-ezeket megfigyeld – s nem kritikusan vagy elemzőén, hanem ítéletmentesen -,akkor a múlttal foglalkozol, és a jelenléted erejével föloldod a múltat. A múltba merülve nem találhatod meg magadat. Csak a jelenbe lépve lelhetsz önmagadra!

Rejtélyek szigete / Eckhart Tolle: The Power of Now