A 7 test

Testek

Az ősi bölcsesség az emberben hét testet ismer fel, és ezt a hét testet két csoportra osztja: Az egyik a három felsőt egyesíti, a másik a négy alsót foglalja magába.

Az első, amelyet Felső Hármasságnak neveznek, az emberi természet halhatatlan része, a halhatatlan individualitás, amely újraszületések során át megőrzi szellemét. A négy alsó test alkotja a halandó, elmúló természetet, a testet. Ez a felosztás, a test, a lélek, a szellem, bár manapság a „szellem”, és a „lélek” fogalmát gyakran keverik, holott a lélek a felső és alsó csoportok közötti közvetítő.

A négy alsó test:

1. Fizikai test amely az ember fizikai jelenlétének tudathordozó eszköze.
2. Éteri test amely az életerő tudathordozó eszköze.
3. Asztrális test a szenvedélyek és kívánságok, vágyak tudathordozó eszköze.
4. Mentális test, a gondolatok teste minden gondolkodási folyamat tudathordozó eszköze, amely az agy működésén keresztül nyilvánul meg a fizikai szinten.

Ezek az emberek alsó, elmúló testei.

A felső, halhatatlan emberi háromság:
5. A magasabb, elvont elme, emberi lélek;
6. Szellemi test, intuíció, bölcsesség, szellemi lélek;
7. Isteni test, halhatatlan Én, szellemi akarat.

Aufu –Föld-fizikai
Ka-Levegő -éter
Haidit-Víz-asztrál
Ba –Tűz-alsó mentál

A három felső test princípiumai
Ba-Felső mentál (lélek)
Khu-Manasz
Sahu-(fénytest,fénymátrix)
Aah- Isten szellem

A testek egyiptomi megfelelői

Az egyiptomi megismerések célja a Sahu kifejlesztése, az univerzum hatalma az emberekben. Ezt az egyiptomiak hite szerint istenek és istennők közvetítik, az ember nyakának vagy gerincének megérintésével. Ezt a műveletet nevezték Satapu-sa-nak.

Az egyiptomi síkrendszer a következőképpen egyeztethető össze a mai nyugati tradícióval:

Khat (Aufu )

A nulladik sík az Khat (Aufu ), a tulajdonképpeni fizikai test. Az egyiptomiak elképzelése szerint az Aufu testnek nem volt saját öntudata a többi testhez képest. Az Aufu reagált a szituációkra, az izmokba egyszerűen előre bekódolt válaszok alapján.

Khaibit

Az étertesttel megegyezik a Haidit (Khaibit), azaz az árnyék, amely az ókori egyiptomiak hite szerint a mohóság, a szenvedély, a vonzódás és az undor hordozója. Más szövegekben Sutnak is nevezték. E tulajdonságai következtében a Túlvilágon az a veszély fenyegeti, hogy elpusztítják, elnyelik vagy elrabolják. Az emberi egyéniség elválaszthatatlan részének tekintették a halál után is. A halálkor elhagyja a testet, gyakran jelenítették meg csontvázszerű alakban. Legtöbbször fekete, sovány alakként ábrázolták, többnyire azonban csak szövegekben szerepel, melyek főként gyors és akadálytalan mozgását emelik ki.

Ka

Az asztáltest megfelelője a Ka, a másik én, a hasonmás, mely egy tudatalatti (asztrális) birodalomba vetíthető ki, és így eszközként felhasználható a tudat kifinomultabb síkjainak feltárásához. A Ka a bebalzsamozott holttesttel marad a sírban, élvezi a bemutatott áldozatokat , használja a sírban elhelyezett bútorokat és gyönyörűséggel szemléli a sírbolt falait ékesítő feliratokat, amelyek földi életére emlékeztetik őt. Az életerőt, a vitalitást fejezi ki. A hieroglif írásmód két kiterjesztett karral ábrázolja. A ka szó bikát jelent, így a termékenységgel és a nemzőerővel is kapcsolatba hozható. A közönséges halandóknak csak egy ka-juk lehetett, az uralkodóknak és az isteneknek viszont több is. A késői kor teológiája a Napisten tizennégy ka-ját tartotta számon. Ezek a ka-k az istenség különböző tulajdonságait, szükségleteit, hatalmának egyes megnyilvánulásait (pl. erő, méltóság, varázserő, stb.) testesítik meg. A ka tehát olyan fenntartó ereje az életnek, amelyet még az istenek sem nélkülözhetnek. A ka a testen belül aranyozott, vékony fonalakként jelenik meg, amely behálózza az egész testet. A testen kívül úgy jelenik meg, mint a test tiszta, kikristályosodott formája. Minden érzés, gondolat, amit az ember valaha is tapasztalt, a ka-ban raktározódik. Mint fő reinkarnációs tényező, a ka tartalmazza más életek információit és emlékeit.

Ba

A mentáltest a Ba, a léleknek az a formája, melyet eredetileg tisztán madár alakban (gólyafajta) ábrázoltak, az Újbirodalom korában pedig emberfejű, emberkarú madárként. A halott személyiségét és lélekerejét hordozza. A ba szó többes számban erőt jelent, jelentése igen összetett. A ba a magasabbrendű, mentális lelket szimbolizálja. A halál után a ba az istenek felé szárnyal, a csillagok közé, hisz maga is csillag természetű, de visszatérhet a testbe, amíg az meg nem semmisül. A ba az a lélekforma, amelyik elvonul Osiris birodalmába, az utat Ra csónakjában teszi meg. A Túlvilágon a szétszóródás és a tudatosság végleges elveszítésének veszélye fenyegeti. A ba nem maradhat fenn a kanak hagyott étel- és italáldozatok nélkül. A ba-ból is lehetett több az isteneknek vagy a fáraónak, Ra-nak a tizennégy ka mellett hét ba-t is tulajdonítottak. A ba lehetett alsóbb rendű isteni lény is, vagy egy isten valamely megjelenési formája. Egyes ősi városokban ba-csoportokat tiszteltek, és ezeket azonosnak gondolták azoknak az ősi uralkodóknak a lelkével, akik hajdanán ezekben a városokban uralkodtak.

Khu

A magasabb tudati síkok közül a Khu (Iakhu), a mágikus test, a szent szellem a felső éteri sík megfelelője. A hinduk manas-jának felel meg. Az elíziumi mezőkön él, az istenek körében, távol a bűnösök lakhelyétől. A Khu kontrollálja az alsóbb testeket, azokhoz képest igazi tudatossággal rendelkezik. A Khu az emberek számára csak néhány alkalommal jelenik meg az életükben, és akkor is gyakran félreértelmezik. Az okkultisták szerint akkor lehet kifejleszteni, ha az ember megtanulja megkülönböztetni a fizikai érzékeléseket és a tudatos és tudattalan gondolati folyamatokat. A rituális mantrák vagy mágikus formulák használata, a szent pozitúrák vagy mozdulatok, a belső spirituális energiák és az energiaközpontok aktiválása segíthet a khu-test kifejlesztésében.

Sahu

A dicsőséges test megfelelője a Sahu, a szellemi test, vagy dicsőséges test, amelyet gyakran emlegetnek lélektest néven is. A hindu filozófia buddhi-ja. A kozmikus tudatosságot hordozza magában. Olyan szellem ez, amely a megvilágosodás pecsétjét hordozza. A mágus vagy pap a sahun keresztül érzékeli a transzcendentális isteneket, és ezáltal spirituális átalakuláson megy keresztül. A Sahu gyakran összeolvad a felső mentállal és okozati szintekkel. Ha külön akarjuk bontani a felső mentált, akkor az annak leginkább megfeleltethető a Sekhem, a mágikus akarata mely a formák, a nevek hatalmát hordozza. . A sahu azonban például veszélytelenül léphet ki a ka-val, vagy a ba-val együtt.

Aah (Sha)

A kozmikus, isteni testet az Aah (Sha), a fénylélek jeleníti meg, amely az egyiptomi mítoszokban a halál után az égbe száll, ő a közvetítő az istenek és az emberek között. Kócsagként ábrázolták. Ő a spirituális lélek, a szövegekben ő szerepel a leggyakrabban. Az ah szó a fénnyel áll kapcsolatban, de varázserőt is jelent. Az ah az üdvözült lelkeket is jelentette, kiket szembeállítottak a közönséges halottakkal, vagy az elkárhozottakkal. Az Ah szó jelentése az Óbirodalomtól kezdve fokozatosan módosult, ettől kezdve a halottak visszajáró lelkét és a gonosz szellemet is jelentette. Ezt a testet nevezték néha Khabs-nak is, ami csillagot jelent. Ez azt hivatott kifejezni, hogy csak az emberek legmagasabb tudatossága képes a csillagok (és az istenek) közé kerülni.

Ahom

A teljes szellemet, azaz a felső négy testet jelöli az Ahom, melyet sólyom alakban ábrázoltak. Ez a fogalom csak az i. e. I. évezred tájékán alakult ki

Sekhem

A mágikus akaratot szimbolizálja ! A kimondott szó ereje.

Ren

A szent és mágikus név. Ennek elfelejtése nagy veszéllyel járhatott, viszont ha ismerte egy személy igazi nevét, egy entitásnak, Neternek (szellemnek ) vagy istennek, afölötti hatalmat nyert, mivel a név tartalmazta a tulajdonosa teljes azonosságát. Az egyedülállóságát és megkülönböztetését hordozza, amellyel entitásként megnyilvánul a teremtésben. Ez nagyon fontos ebben a rendszerben, hiszen aminek ismerjük a nevét, a fölött hatalmat nyerünk.

(Ezért nem érdemes, a valódi nevünket bárkinek kiadni!)