Csakrák és a reinkarnáció

 Kép forrása: Pinterest.com

Az emberi tudatnak hét szintjét különböztetjük meg, a hét csakrának megfelelően. A teljességhez mind a hétre szükség van. Mind a hét tudatállapotot pozitívan kell megélnünk. Hiába fejlesztjük valamelyik felső csakrát, és hiába tanulunk adathalmazokat vagy sajátítunk el paranormális képességeket, ha képtelen vagyunk az önfenntartásra, vagy arra, hogy saját szenvedélyeink felett uralkodjunk.


A tudattalanból feltörő spontán emlékezés, az álmok, a meditáció, a regressziós hipnózis közben felszínre kerülő érzések, képek, emléktöredékek, eseménysorok is különböző csoportokba sorolhatók. E csoportok megfeleltethetők a csakráknak. A feltáruló élményanyag - akár előző életekből, akár a gyermekkorból vagy a jelen élet korábbi szakaszaiból származik - rávilágít jelenlegi életfeladatainkra is.


Senki sem emlékezik egyszerre minden életének minden részletére. Csak az aktuális problémának vagy tudati szintnek megfelelő emlékek jönnek elő.


A tudati fejlődés nem egyenletesen felfelé ívelő. Előfordulhat, hogy egy általában magasabb tudati szinten élő ember számára komoly problémává válik valamelyik alsó csakra jelképisége. Mindegyik állomás a földi élet fontos velejárója. Mindegyiket át kell élnünk, meg kell oldanunk.


Az önfenntartás szintje


Az első tudati szint a gyökér erőkör (múládhára csakra), a puszta létezés területe. Itt az önfenntartás ösztöne uralkodik. E szint negatív alapérzése a halálfélelem, a létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság. Az egyén úgy érzi, nincs hatalma sorsa felett. Életét és halálát külső erőktől függőnek, mások kezében lévőnek tudja. Előző életeiből felszínre kerülő emlékképeiben éhség és szomjúság gyötri. Éhhalál, szomjhalál és külső erőszak fenyegeti. A tibeti misztikában ezt a területet nevezik "pokolnak".


Az egyén élettere beszűkült. Tudatát az önvédelem és a táplálékszerzés tölti ki. A társadalomban a szervezetlen tömegek részévé válik. Mások uralkodnak felette.


Aki visszatérő rémálmaiban, spontánul feltörő emlékeiben vagy regressziós hipnózisban a kiszolgáltatott áldozat szerepében találja magát, annak az önfenntartás szintjével vannak pszichológiai problémái, bár nem biztos, hogy ez tudatosul benne. A regressziókban vagy az álomban újra átéli az egykori kínvallatás, háború, természeti katasztrófa, üldöztetés, rabszolgasors, koncentrációs tábor, tömegmészárlás, stb. szenvedő alanyának gyötrelmeit, fájdalmait testi szinten is. Magatehetetlen állapotban hurcolják a kínzókamrába vagy a csatatérre. S ehhez a tehetetlenség érzete miatt, még lelki sérülések is járulnak. Alapérzése a megsemmisüléstől való félelem.


Ezen a szinten az ember feladata, hogy önbizalmat és biztonságérzetet szerezzen. Ez valójában csak úgy lehetséges, ha tudatára ébred lelke örök életű és sérthetetlen mivoltának. Csak akkor képes félelem nélkül szembenézni a külvilág fenyegetéseivel, elfogadni azokat, és ezáltal semmivé tenni. De ehhez végig kell járnia mind a hét szintet.


Az érzékiség területe


A második tudati szint a keresztcsonti erőkör (szvádhiszthána csakra), az egyéni vágyak és a testi élvezetek területe. E szint negatív alapérzése a szenvedély és a düh. A tudatot az ösztönök irányítják. A továbbélés érdekében az önfenntartás átalakul fajfenntartássá, a szexualitás előtérbe kerül. Mintha az egyén az érzéki élvezetek túlhajszolásával kerekedne felül apavető halálfélelmén. A társadalomban a könnyen befolyásolható tömeghez tartozik. Megvesztegethető és szinte bármire rávehető. Az e szintre jellemző tevékenységek a vadászat, a durva fizikai munka, parancsok teljesítése.


Az álmokban, spontán emlékezésben vagy regressziós hipnózisban szembe kell nézni az érzéki szenvedélyek miatt az előző életekben elkövetett bűnökkel. Gyakran jönnek felszínre szexuális erőszakkal összefüggő emlékek. Előfordul, hogy ugyanaz a személy egyik életében az erőszak elkövetője, majd egy másikban áldozat.


Gyakori motívum a féltékenység, a prostitúció, az alkoholizmus és a kábítószerélvezet. Az egyén feladata a belső kiegyensúlyozottság és nyugalom elérése az érzéki élvezetek túlhajtása nélkül. Ez azonban csak akkor sikerülhet maradéktalanul, ha harmóniába kerül mind a hét szinttel.


A hatalom bűvöletében


A harmadik tudati szint a napfonat erőkör (manipúra csakra), a világi hatalom területe. Az egyén alapérzése a siker, a hatalom, a biztonság és az elismertség utáni vágy. Törekvéseinek jellegét a mindenkori társadalmi normák határozzák meg. Azonosul a hatalommal és a vagyonnal. Ez az a szint, amely manapság az emberek többségének tudatát leginkább leköti.


A társadalomban tervező, parancsoló és vagyonnövelő szerepe van. Jellemzői: esetleg részvétel az államirányításban, a rendfenntartó erők szolgálata, a vagyonos polgári osztályhoz tartozás, nagyipari vagy üzleti karrier.


A legszörnyűbb bűnökbe a hatalomvágy hajtja az embereket. Ha álmainkban, spontán emlékezetünkben vagy regressziós hipnózisban kitaszított, száműzött, trónfosztott helyzetekben találjuk magunkat, biztos, hogy a harmadik szinttel vannak pszichológiai problémáink. Ha valaki egyik előző éltében a hatalom és a pénz erőszakos hajhászói közé tartozott, valamelyik következő életében gyakran találja magát az első tudatszintnek megfelelő kiszolgáltatott helyzetben, például börtönben vagy száműzetésben. A társadalmi kitaszítottságnak sokféle megnyilvánulásával találkozhatunk előző életeink felidézésénél. Sokan egykor máglyahalálra ítéltettek boszorkányság vádjával (a harmadik csakra eleme a tűz). Másokat gyermekként kidobnak az erdőbe, hogy a vadállatokkal éljen (a tibetiek szerint a harmadik csakra az állati életterület). A hatalommal való visszaélés gyakori velejárója a kínvallatás, a megnyomorítás, a megszégyenítés.


A hatalom nem mindig az uralkodói trónt jelenti. Ide tartozik az is, amikor a szülő despota módon bánik gyermekével, vagy a férj teszi ugyanezt feleségével. A következő életben rendszerint szerepcsere történik, és az elnyomónak kell megtapasztalnia az alárendelt személy gyötrelmeit.


Az egyén feladata ezen a tudati szinten, hogy túljusson saját önzésén és hatalomvágyán. Fel kell ébresztenie magában a szeretetet, a részvétet, az együttérzést minden élőlény iránt.


A harmónia szintje


A negyedik tudati szint a szív erőkör (anáhata csakra), az egyéni lét háttérbe szorításának területe.


Alapérzése a részvét és az együttérzés. Szerepe a társadalomban a segítés, a rászorulók ellátása, a jó ízlés fejlesztése, a művészetek ápolása, a harmóniateremtés. Jellemző tevékenységei a segítő foglalkozások: az ápolás, a gondozás, a közvetítés, a szórakoztatás, az előadóművészet, általában az élet megszépítése.


Ám ennek a tudati szintnek is lehetnek buktatói. Az egyén könnyen kerül illúziók kelepcéjébe. Könnyen válik túlzottan befolyásolhatóvá, vagy téves irányokat követ, ha nem építette fel tudatosan az előző szinteket, és nem áll elég szilárdan a valóság talaján.


Ennek a szintnek a tudat alól feltörő emlékképei általában nyugalmat és derűt árasztanak, bár gyakran éreztetik, hogy a harmóniát fájdalmas öntisztulás előzte meg. Valamelyik előző élet nyugodt, békés, szeretetteljes, családi idilljét súlyos intrikák és támadások előli menekülés előzte meg. Például a nehéz cselédsorban élő fiút jószívű gazdája fiává fogadja és elhalmozza atyai szeretetének megnyilvánulásaival. Nem ritka ilyenkor, hogy a két ember egy következő életben egymást segítő, boldog házastársként születik újra.


A jellegzetesen ehhez a szinthez tartozó emlékképek a természet szépségét idézik. Egy naplemente újbóli átélése, a kerti virágok illata, a falevelek zizegése az enyhe szélben, a távoli harangszó - mind ide sorolható,


A negyedik tudati szinten az ember életfeladata az, hogy megteremtse az egészséges harmóniát önmaga és a külvilág között.


A gondolkodás területe


Az ötödik tudati szint, a torok erőkör (visuddha csakra), a gondolkodás és a gondolatközlés területe. Lényege az elméletek, a rendszerek, az elvont fogalmak, a méretek, az elvek egységbe rendezése és gyakorlati használata, valamint a tudatos gondolatközlés a külvilággal. Tevékenysége a tudományos gondolkodás, találmányok kidolgozása stb. Szerepe a társadalomban a kutatás, a mérnöki munka.


Ha az egyén az ötödik szinten csak az elméletben merül el, elveszti kapcsolatát a világgal. Túlságosan racionálissá válhat, hiányozhat belőle az együttérzés és a lelki érzékenység.


Számára az eszme, a gondolat mindennél fontosabb. Háttérbe szorul az önvédelem, az önfenntartás, az egyéni elismertség, sőt még a környezet harmóniája is. Az egyén le akarja igázni a természet erőit, ezzel azonban öntudatlanul saját magát pusztítja el.


Éppen ezért ne gondoljuk, hogy az ilyen, viszonylag magas tudati szint birtokosa csupa kellemes emléket hozhat felszínre a tudat alól. Egy asszony például a régmúltból, talán egy előző életből felidézett emlékképeiben orvos és tudós kutató volt, aki a pestis gyógyszerét kereste. Hosszú fehér hajjal, kerek szemüveggel ült egy fűtetlen szobácskában, és gyertyafénynél könyvet írt, hogy eredményeit összegezze. Fanatikusan dolgozott, még az evésről is megfeledkezett. Csak az izgatta, honnét szerezzen pestises vért a kísérleteihez. Kiment az utcára, megállított egy pestises holttestet szállító kordét. Levágta a halott karját, bevitte a szobájába, és a fertőzött vért megitatta egy patkánnyal. Különféle ellenmérgekkel kísérletezett a patkányon. De közben a saját kezét is megsebezte. A vágás elfertőződött, és emberünk borzalmas kínok között lelte halálát.


Sok magányos forradalmár vagy magasztos eszmék harcosa szenved az emberek éretlenségétől. Hiába küzd az általa nemesnek tartott ideák megvalósításáért, végül be kell látnia, hogy valahol tévedett. Nem az ő gondolataira éhezik a nép, hanem talán kenyérre vagy együttérző kedvességre.


Maga a gondolkodás még nem a teljes bölcsesség. A nyak (a torok) híd a törzs és a fej, vagyis az érzelmek és a gondolatok székhelye között. Az ötödik tudati szinten lévő egyén életfeladata, hogy az emberséget és a szeretetet összhangba hozza az ész világával, és ezáltal a dogmák és a frázisok fölé emelkedjék.


A tisztánlátás szintje


A hatodik tudati szint, a harmadik szem erőköre (adzsnyá csakra), a tisztánlátás területe. Alapérzése az intuitív belátás. Ide tartozik az alkotóművészet, a költészet, a képzőművészet, a zene és a gyógyítóképesség. Szerepe a társadalomban: művész, tisztánlátó, bölcs, tanító, gyógyító. Jellemző tevékenysége az emberi kifejezés minden területét megújító munkálkodás. Új, forradalmi mértékeket állíthat fel, és a láthatatlan energiát érzékelhetővé teheti mások számára.


Itt a megismerés felszabadul az "én" korlátai alól. Az ötödik szint gondolkodási struktúrája feloldódik egy újfajta világszemléletben. Megismerjük azt, ami túlmutat az elképzeléseinken. A hatodik tudati szintet a feszültség nélküli, pozitív, személyiség feletti valóság hatja át. A tibetiek ezt az istenek területének nevezik. Itt megszűnik a "jó" és a "rossz" kettőssége. Ez ilyen mértékben azonban valóban csak több inkarnáción keresztül tapasztalható meg.


Az előző életekből olyan emlékképek jönnek felszínre, amelyek az egyén és külvilág közötti legmagasabb harmóniát tükrözik. Az élmény lényege a szellemi emelkedettség és a boldogság érzete. A helyszín lehet egy tibeti kolostor, egy templom az ókori Egyiptomban, vagy sátortábor a pusztaságban. A hely varázsa gyakran hozzájárul a fennkölt atmoszférához. Megszűnnek az anyag-világ korlátai, minden lehetséges, amit józan ésszel elképzelni sem merünk. Egy ember például valamelyik előző életében olyan mágikus körben találta magát, amelynek hatalmas energiájával mérföldnyi távolságra lehetett üzenetet küldeni. Látta a kövek fényerejét, és képes volt behatolni egy világító gyémántkőbe.


A hatodik tudati szintnek is lehetnek veszélyei. Ha valaki rendelkezik a tisztánlátás képességével, és azt önös célra vagy mások kárára használja, szembe kell néznie tetteinek súlyos következményeivel.


A másik veszély az lehet, ha valaki eltávolodik a való élettől. Aki előző életeiben a hatodik tudati szint birtokosa volt, és elhanyagolta világi kötelességeit, annak sok terhet kell elviselnie új inkarnációjában, s egykori tisztánlátó képességeire már csak homályosan emlékszik. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan nosztalgia és vágy hajtja, hogy újra megtalálja az elveszett belső világot. Ezért menekülnek sokan az ilyen egykori tisztánlátók közül a kábítószerek rabságába jelenlegi életükben.


A hatodik tudati szinten élő egyén feladata önmaga túlhaladása, énjének leépítése, miközben becsületesen végzi földi kötelességeit.


A mesteri szint


A hetedik tudati szint, a korona erőkör (szahaszrára csakra), a szellemi megvilágosodás területe. Ez a mesteri szint. Tevékenységi köre minden vagy semmi. Szerepe a társadalomban nincs. Feladata egyes esetekben a tanítás.


A jóga lépcsőfokainak rendszeres megjárásával bárki képes lehet meditációban elérni erre a szintre, és rövid ideig átélni ezt az állapotot. De a mindennapi életben állandóan ezen a szinten tartózkodni a mi körülményeink között lehetetlen. Mégis, aki valaha már megismerte a szellemi megvilágosodás szintjét, az sosem felejti el teljesen.


Az igazi mesterek, a szentek, a megvilágosodottak nem hivalkodnak ezzel. Visszavonultan élnek, belső béke és boldogság az osztályrészük. Képesek előhívni bármelyik előző életük összes emlékképét, ha szükségét érzik. De nem annyira a részletek felidézését tartják fontosnak, mint inkább a lényeget. A NAGY EGÉSZ folyamatát. Úgy élik át a reinkarnációkat, mintha ruhát cserélnének. Nem a ruha a fontos, hanem a Lélek, a Fény, aki állandóan újjászületik.


  Kép forrása: Pinterest.com

http://users.itk.ppke.hu/~sipma/Ezoiratok/sorozat/csakra2.htm