A SZÉTVÁLASZTÁS

2020-09-17

Amikor szétválasztják a juhokat a kosoktól

Jézus föld.jpg

Kép forrása: Pinterest.com

 

 

A SZÉTVÁLASZTÁS

"El kell következnie annak az időnek, amikor szétválasztják a juhokat a kosoktól"



Az Úr Jézus Krisztus nevében köszöntöttelek titeket, igyekezzetek az övéi lenni!

Jézus Krisztus a világosság, az igazság és a megváltás, aki elhozza azt az erőt a Földre, amely új életet önt a dermedt világba, felrázza az alvó szellemeket s új, addig ismeretlen vágányra tereli a haladást.

A Föld egy nagy iskola, amelyben a tanulók, mint a földi iskolákban, nagyon különböző képességekkel rendelkeznek. Vannak tanulók, akik minden erejüket megfeszítve, tekintetüket állandóan a tanítók és tanárok ajkára függesztve figyelnek, tanulnak, és erőik megfeszítésével törekednek előre. És vannak tanulók, akik igyekeznek a világosság elől elbújni, hogy a háttérben haszontalanságokat műveljenek, ahol kikerülhetik a tanító tekintetét.
 
De ebben az iskolában senki sem kerülheti ki a legfőbb Tanító tekintetét, aki ismeri minden egyes tanítványát, ismeri lelkük legkisebb rezdülését is, és aki az örökélet könyvébe bejegyzi mindenkinek a kalkulusát, úgy amint azt megérdemli. És ha egyszer ez a nagy iskola, ez a Föld, amely annyira különböző tanítványokat foglal magában, elérte azt a színvonalat, ahol a törekvőket a hanyagoktól el kell választani, mi sem természetesebb, és mi sem egyezik jobban Isten igazságosságával, mint az, hogy ez az elválasztási processzus bekövetkezik. Be kell következnie szükségképpen, mert ezt követeli Isten igazságossága, jósága és örök szeretete.
 
A föld szellemi lakossága a haladás, az evolúció menetéhez viszonyítva három csoportra oszlanak.

 

Vannak, akik erejük megfeszítésével, szemüket mindig előre, a célnak szegezve haladni törekszenek és minden erejüket latba vetik a haladás érdekében. Ezek azok, akik az evolúció szekerét előrehúzni segítik. Vannak továbbá olyan fáradt lelkek, akik gondolkozni restek, cselekedni erőtlenek. Ezek felülnek a haladás szekerére, azaz követik a minden ember szokását, és kényelmesen igyekeznek végigélni az életet önállóság nélkül, saját külön akarat nélkül, saját célok nélkül. És végül vannak, akik visszafelé húzzák ezt a szekeret.
 
A legalsó rétegben tartoznak azok, akik könyörtelenül fosztják ki embertársukat, hogy vad szenvedélyeiknek hódoljanak. Mások a tudománynak azok a reprezentánsai, akik hidegvérrel és rideg elmével portálnak nézeteket, amelyek egész korszakokat fosztanak meg hitüktől és rabolnak meg ideálizmusuktól. És vannak azok, akik előkelő állásuk előnyeit a saját egyéni céljaikra fordítják, nem pedig a rájuk bízott ügy javának szolgálatára.
 
Az igazság szelleme azt követeli, hogy azoknak, akik minden erejük megfeszítésével önmaguknak, vágyaiknak, emberi, földi örömeiknek megtagadásával talán életek során végig Isten akarata szerint törekedtek élni, egyszer csak el kell érniük a nyugalom, a jutalom, a pihenés és a békesség idejét.

 

Isten szeretetével, irgalmával és jóságával csak az fér össze, hogy ne engedje azokat, akik törekszenek, örökké együtt szenvedni azokkal, akik gonoszindulatúak.
 
De Isten bölcsességével is csak az férhet össze, hogy azokat, akik az osztályt kijárták – mert szorgalmasan tanultak és a vizsgára elkészültek, ne hagyja együtt mindvégig azokkal, akik nemcsak hogy annak az osztálynak az anyagából vizsgázni képtelenek, de a vizsgán olyan nagyot buknak, hogy egy még alacsonyabb osztályba kell kerülniük.
 
Végül Isten könyörülő irgalmából és szeretetéből az is logikusan következik, hogy akik ebben az iskolában tanulni nem akarnak, és benne továbbfejlődni képtelenek, olyan helyzetbe jussanak, ahol az ő fejlődésük újabb, több eredménnyel kecsegtető vágányra kerüljön. Tehát el kell jönnie annak az időnek, amikor azok, akik ebben az iskolában további fejlődésük feltételeit már nem találják meg, elkerüljenek egy alacsonyabb, primitívebb, ridegebb törvényű iskolába, amelyben elölről kezdhetik azt, amit itt megtanulni elmulasztottak, vagy ami még rosszabb, amit úgy tanultak meg, hogy vele folyton csak ártani akartak.
 
Mert az olyan szellemeket, akik talán életek során keresztül az önzéssel, az anyag szeretetével, a hitetlenséggel, a gyűlölettel annyira szaturálták magukat, hogy mintegy átadták magukat a sötét erőknek, hiába is tartaná tovább együtt az Isten szeretete a haladottabb szellemekkel, az nekik hasznukra nem lenne, mert éppen mivel olyanok, hogy a többiek kizsákmányolásából élnek, minél tovább lennének együtt ezek a kategóriák, annál több lehetőség nyilnék számukra a jobbakkal szemben gonoszságaik érvényesítésére, mivel folyton kisebb ellenállásra, ütközésre találnának.
 
Azoknak tehát, akik az úgynevezett “kárhozatra” mennek, szükséges is ez a kiválasztás, mert az olyan léleknek, aki telve van gonoszsággal és Isten elleni ellenszegüléssel,  a lehető legjobb az, ha olyan újjáteremtésbe kerül, amelyet egy hosszú-hosszú lelki halál előz meg. Mert e hosszú lelki halál alatt elhalkulnak, elcsitulnak, úgyszólván meghalnak ezek az ellenszegülő érzések, gondolatok, vágyak és törekvések, és az a lélek, aki talán aeonok múlva ébred fel, elölről kezdheti, az értelem ABC-jénél a kibontakozást olyan rideg törvények nyomása alatt, hogy a tudattalanul elkövetett rossz következménye azonnal figyelmeztesse őt, ha helytelen irányba indul. Csak így, csak ilyen újjáteremtési móddal lehet azokat, akik a rosszban megrögzöttek, újra a fejlődés, az evolúció, – mondjuk a mi nyelvünkön – az üdvösség útjára vezérelni.
 
Isten igazságosságával, Isten végtelen szeretetével, jóságával és bölcsességével tehát nemcsak összefér, de mindezekből a tulajdonságaiból szükségképp folyik, hogy el kell következnie annak az időnek, amelyről a mi Urunk azt mondotta, hogy elválasztja a juhokat a kosoktól, és jobb keze felé állítja az egyik, bal keze felé a másik csoportot.
 
Azt mondjátok, Isten nem lehet olyan kegyetlen, hogy az egyik csoportnak további előmenetelt és boldogabb létet, a másik csoportnak pedig dermedtséget és halált szánjon.
 
Embertestvéreim, valójában nem is Isten teszi ezt, hanem teszik ezt önmagukkal a szellemek. Megkísérlem megértetni veletek, hogyan. Az Isten szellem, aki önmagából teremtette a szellemeket. Isten gondolatokat és érzéseket teremt, amelyeknek Ő kifogyhatatlan és örök forrása. Ezek a gondolatok és érzések, mint szellemi egyéniségek lépnek bele a világba és az életbe.
 
Az Istennek, a Teremtőnek ezt az attribútumát a maga parányiságában a teremtett szellem is magával hozza. A szellem is teremt gondolatot és érzéseket. A tisztább, jobb érzésű, haladottabb szellem tisztább, nemesebb gondolatokat és érzéseket sugároz ki magából. Ezek az ő teremtményei, ezek a gondolatok és érzések, mint erők, köréje sereglenek, és fluidokat képeznek. A fluid már bizonyos értelemben anyagnak tekinthető. Ezek a fluidok, amelyeket a szellem az ő gondolat- és érzéskisugárzásaival így megteremt, képezik az ő ruháját, az ő otthonát, s egyben a rendelkezésére álló eszközöket a további tevékenységre. A tisztább és magasabb szellem tisztább és igazabb érzéseivel és gondolataival felemelő, finom, – hogy földi szavakkal éljek, mivel másféle szavakkal élne nem tudok – légies fluidokat termel, amelyek minden legkisebb érzésrezdülésének engedelmeskednek, amelyek őt, mint fehér burok veszik körül.
 
A mélyen bukott szellem, akinek lelkében az ellenszegülés érzései ütöttek tanyát, teremtőképességnél fogva szintén gondolatokat és érzéseket bocsát ugyan ki magából, és ezek az érzések és gondolatok is fluidokat termelnek, de ezek a fluidok nehéz, sűrű, sötét színű tömeget képeznek, amely az alantas szellemet, mint perispirit, mint a szellem hasonmása, majdnem, mint maga a földi test veszi körbe. Merev, nehezen hajlítható, akaratának nem engedelmeskedő, hanem az ő belső fogyatékosságait nagyon is szemléltetően feltüntető vastag páncél ez, amelyben a szellem természetesen nem érzi jól magát. De ő maga teremtette ezt, ez az ő hajléka, ez az ő otthona; ezek azok az erők, amelyek őt körülzárják.
 
Nos, testvéreim, mindezeken az erőkön kívül érvényesül még egy erő: Isten kegyelmének ereje, Isten ereje, Isten kegyelme fokozottabb mértékben sugárzik alá a bukott, küszködő, az érés előtt álló földi szellemseregekre, és ez a kívülről jövő örök erő áthatja azokat a burkokat, amelyeket a szellemek maguk körül teremtettek. Mivel pedig ez az erő tiszta és igaz: ennélfogva az alacsonyrendű szellemeknek sűrű burkait bizonyos mértékig felhígítja, s benne a szellemnek bizonyos kis mozgási szabadságot biztosít.
 
Mihelyt azonban ez a kegyelem visszavonul – akkor ezek a sűrű burkok, ezek a nehéz testek, fluidtestek, amelyeket a mélyen bukott szellemek teremtettek maguknak, összezárulnak, megsűrűsödnek, s a saját súlyuknál és annál a vonzásnál fogva, amelyet rájuk a benne élő alantas szellemek gyakorolnak, magukba zárják őket, és az öntudatuk el fog veszni, még mielőtt a földi, anyagi világban az elkülönülés bekövetkeznék. (Ez már elkezdődött)

Ők zárják be önmagukat, és nem Isten hatalmi szava zárja be őket. Mihelyt Isten kegyelme átengedi terét a törvénynek, a törvény automatikusan érvényesül, és mindenki azt aratja, amit vetett.
 
Tekintsetek csak körül, és lássátok meg, hogy a gabona már készen áll az aratásra, és lássátok meg azt a már emberi szemmel és értelemmel is megállapítható óriási elkülönülést, ami a juhok és a kosok között mutatkozik!

Nézzétek meg, hogyan tömörül az egyik táborba a hívők és hitre szomjazók csoportja – mindegy, akármilyen néven, címen, kategóriában és bármely keretek közt – és hogyan távolodik el tőle a másik csoport, azoknak a csoportja, akik igyekeznek az Istennel szembehelyezkedni.
 
Be fog következni nemcsak a lelkek elkülönülése, de az anyagi világ átalakulása is azért, hogy azok, akik Istennek szolgáltak, egy magasabb rendű, egyszerű, igaz társadalomban élhessenek, ahol alapvető becsületbeli kötelesség lesz az, amit Jézus Krisztus kijelentett: Ne tégy másnak olyat, ami neked rosszul esnék.
 
Ez lesz a törvény ebben a társadalomban. De erre nem írott paragrafusok fogják rákényszeríteni ennek a társadalomnak a tagjait, hanem ez a törvény minden egyes tagnak a lelkébe mélyen bele lesz vésve; olyan erőteljesen, mint ahogy a két kőtábla a tízparancsolat bele volt vésve.

Képzeljétek el ezt az új társadalmat, amelyben nem lesz bíróság, mert ott nincs bíráskodni való. Ahol mindenki a másiknak a legjobbat igyekszik tenni; nem lesz katonaság, mert minek oda katonaság, ahol senki senkinek ártani nem akar. Nem lesz rendőrség, mert hogyan kellene a rendet őrizni ott, ahol azt senki megbontani nem akarja. És nem lesz az a szörnyű sok, terhes és nehéz intézmény, amelyet ezen a szegény földi világon és az ehhez hasonló mélyen bukott világokon a rajtuk alantas szellemek rossz gondolatai, rossz érzései és gonosz akarat megmozdulásai hoztak létre.
 
Képzeljétek csak el élénken ezt az új társadalmat! És ha elképzeltétek, akkor gondoljátok el, hogy ilyen társadalomba csak nem lehet bebocsátani azokat, akiknek minden törekvésük az volt: megrövidíteni másokat, és magukhoz ragadni mindent. Ezt a két kategóriát szét kell választani; úgy az előbbi, mint az utóbbi csoportnak a fejlődés további feltételeit egy új kezdéssel kell megadni.
 
És ha elképzeltétek ezt az új társadalmat, akkor kérdezem, nem kívántok-e tagjaivá válni? Persze, hogy kívántok! És tagjaivá is lehettek.

Az a célunk, hogy bejussatok ebbe az új társadalomba. És bár ehhez erőfeszítésre lesz szükség, de ez az erőfeszítés nem olyan keserves munka, mert a legkisebb eredmény is boldoggá tesz majd benneteket.
 
A helyesen megválasztott mód, a helyesen megválasztott út messzire vezethet benneteket; sokat lehánthattok magatokról abból a sűrű burokból, ami a ti lelki egyéniségeteket takarja. És ha a leghatalmasabb fegyvert: a hitnek fegyverét és a leghathatósabb védelmi eszközt: az alázatosságnak pajzsát kezetekbe ragadjátok és soha le nem teszitek: ez az egyetlen élet, amelyet most éltek, általatok nem is remélt boldogító gyümölcsöket teremhet számotokra, úgy, hogy akkor, amikor átjöttök ebbe a világba, megsemmisülten borultok le az Úr előtt, látván azt, hogy milyen piciny volt a ti munkátok, amellyel az eredményt elősegítettétek és milyen óriási olt az Isten kegyelme, amely benneteket felemelni segített.
 
Akkor a lelketekben az az alázatosság, amelyet itt a földön kell gyakorolnotok, a megszégyenülés árán hatalmas erővé növekszik és a lelketek egyszerre megtelik szeretettel Isten iránt, és szánalommal azok iránt, akik szenvednek és akik nem látják még a világosságnak azt az örömét, amelyet ti látni fogtok.

Kapaszkodjatok bele mind a tíz körmötökkel a kegyelembe, amely ingyen adatik nektek, ha kéritek, és ha arra magatokat alázatosságotokkal érdemessé teszitek.

 

Kapaszkodjatok bele egész lelketekkel az Úr Jézus Krisztusba, aki ezt az egész Földet a magasabb régiókba igyekszik emelni.

Úgy bontsátok ki az Igaz valótokat, hogy tudatosan vessétek le azt a sűrű, vastag burkot magatokról, amely ezt a valódi egyéniséget takarja, hogy az Isten kegyelmi világossága közvetlenül érhesse a szellemeteket. Mert ha ez a kegyelmi világosság belesugárzik a lelketekbe, a szellemetekbe, ez megtöltheti azt szeretettel, jósággal, alázatossággal, és azzal az erővel, amely nélkül szűkölködtök, és amelyet ti magatokból kitermelni, akárhogyan is erőlködtök is, Isten nélkül, képtelenek vagytok.

Tehát, hagyjátok el a ti emberi éneteket, és szellemi énetekre fordítsátok tekinteteteket. Ne kedvezzetek a ti embereteknek (egónak), hanem engedjétek levegőhöz és szóhoz jutni a ti szellemeteket. Legyen hitetek; ami azt jelenti, hogy tartsátok igaznak azt, amit Isten ígér, és ne tartsátok igaznak azt, ami közvetlenül a szemetek előtt van, és kívánatos. Mert az igaz ember hitből él, a hit pedig nem más, mint az Istenhez való pártolás. Legyen hitetek, legyetek alázatosak, legyen reményetek, és ne engedjétek magatokat elcsüggeszteni a múlt sötét árnyaitól, mert ezt a csüggedést is a gonosz, az ellenszegülés igyekszik belopni a lelketekbe.

Kezeteket az eke szarvára tegyétek, ne nézzetek hátra, de nézzetek előre, mert előttetek megy Krisztus az ő ragyogó fehér ruhájában; és ha mindig előre tekintetek, akkor nem fogjátok Őt szemetek elől téveszteni, hanem keresitek az ő ragyogó lábnyomait, és azokon a ragyogó lábnyomokon haladva eljuttok abba a relatív mennyországba, amely a Föld törekvő szellemeire vár.
 
Az Úr Jézus Krisztus nevében búcsúzom tőletek: igyekezzetek az övéi lenni!

 

 poláris ajtó.jpg


 
Szellemi tanítások Pál médium útján
Az utolsó óra munkásaihoz –kivonat
Szerkesztette: Samel R.