A „világvégétől” való félelem
2021-05-03
Egy Istenben bízó lélek, bármi is történik, nem fél
A „világvégétől” való félelem
Egy Istenben bízó lélek, bármi is történik, nem fél.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy Uram; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. Zsolt. 23.
A félelem alapja a bizonytalanság, a már meglévő bizonyosságok mellett is, az esetlegesen fenyegető helyzettől, Isten létében és milyenségében való tájékozatlansága folytán. Szavakban talán hisz, de az nem elég. Istenben, jóságában egészen bizonyosnak kell lenni, és abban is, hogy amit ad és megenged, azt kizárólag a szellemgyermekei érdekében teszi.
Az elanyagiasodott ember lelkülete messze eltávolodott Istentől, és az így megreked a bizonytalanságban, a félelemben, a nyugtalanságban.
Minél messzebb távolodott el Istentől, annál inkább fél. Pedig leginkább önmagától kellene tartania. Az Istenhez közelállóknak csak a mélységes béke, nyugalom, bizakodás létezik.
A félelem tehát testi, emberi dolog, a már tisztán szabad szellem számára nem létezik! Boldogan vállal megpróbáltatásokat másokért, mert bizonyos magában és Isten akaratának feltétlen jóságában. Ez hiányzik az emberből, ezért fél és retteg mindentől.
Az egyik félelem-téma a meg-megújuló „világvége” várás is, mely félreértések sorozatán és a bizonytalan ismereten alapszik. Elpusztulást és megsemmisülést értenek alatta, a Földre és a rajta élőkre egyaránt. A Földre azonban mindaddig szükség van, míg olyan bukott szellemek vannak, akik számára éppen ez a hely a legmegfelelőbb a megtérésükhöz és további emelkedésükhöz. Ismeretes a korábbi tanítás: „A szellemi világban pazarlás nincs, ott minden felhasználásra kerül, így a rossz is a jónak érdekében!”
Az ember sokszor rossznak tartja a rendezésekkel együtt járó rombolást is, melyre éppen a jobb előrehaladásáért van szükség.
A Földnél rosszabb világok is vannak, ez ismeretes. Ha a Földnek meg kellene semmisülnie, akkor mi történne azokkal? Ennyit az anyagi világok „megsemmisüléséről!”
Isten soha meg nem semmisíti a Belőle való életet! Szellem nem semmisülhet meg! Az állapotváltozás más. Az anyagi test halála nem a kegyetlen eltörlése valaminek, hanem felszámolása egy olyan helyzetnek, melytől már nem várható jó eredmény.
Elérkezett a szükséges átalakítás ideje, hogy utána létrejöjjön a jobb, mely elvárható.
Ez a lényege ennek!
Számtalan figyelmeztetés érkezett már a szellemi oldalról az Utolsó Idők bekövetkeztéről. Lázas igyekezettel folyik az „Elszórt kalászok” begyűjtése a földi „mezőkről,” mert sürgető! Az ember látszatos világában nem tudható, hogy szellemileg ki milyen fokozaton van, szellemi helyzetében az éj sötétjében mit tanult, milyen állapotú, miközben nappal még mindig birkózik sokféle hibájával.
Minden világtest, a rajta lévő Természettel együtt, egy bizonyos időben megérik. Az elért eredmények mutatják meg, mire jutott és aszerint alakulnak a továbbiak.
Megadatik a kiteljesedés ideje, hogy beérjen mindaz, ami benne van. (Mindaz ami megmutatkozik ennek tükre)
Amely „világ” ideje lejár, nagyobb lendülettel kezdődik a számbavétel.
Ekkor mutatkozik meg mire érett meg az a világ, az eredmény és az idő mérlegében mennyi valósult meg az elérhetőkből, ki hol tart az érés-folyamatában. Az együttes az egyedekből áll, tehát részletes felmérés szükséges.
A számbavétel átmeneti ideje lehetőség az ad a világon élők számára, megmutatja, hogy tud-e még valamit tenni a maga és mások számára, a világa érdekében.
Van egy bizonyos „mérce,” melyen alul nem, de felül már lehetséges a továbblépés azoktól, akik már semmiképpen nem érnek el valami jót, megálltak, sőt visszaléptek a saját fejlődésútjukon.
Zita médium - Clevelandi Szellemkutatók Társasága