A RÉGI ÖNAZONOSSÁG ELVESZTÉSE

ÁTALAKULÓ ÉNKÉP 

Amikor elveszited a régi identitásodat

Mostanában furcsán üresnek érzed magad, mintha valami alapvető érzésed arról, hogy ki vagy, kicsúszna a kezedből?

Talán a szerepek, amelyeket korábban játszottál az életben, már nem olyan fontosak számodra. A régi érdeklődési körök és szenvedélyek már nem annyira vonzóak. Talán azok a spirituális gyakorlatok, amelyek korábban annyi örömet okoztak, már nem működnek.

Talán homályosan emlékszel arra, hogy ki voltál régen - mit szerettél csinálni és milyen emberekkel lógtál együtt -, de most úgy érzed, hogy egy teljesen más emberre emlékszel. Igen, idősebb vagy, tehát más vagy - de akkor is. Tudod, hogy ez nem csak a kor és az idő múlása. Ez valami más. Az egész megszokott énképed valahogy drámaian megváltozik.

Valójában az az érzés, mintha magát az identitásérzetet veszítenéd el. És ez néha furcsa és meglehetősen ijesztő lehet.

Ez már megtörtént korábban is

Lehet, hogy életed más időszakában már tapasztaltál olyasmit, ami identitásvesztésnek tűnik.

Talán a nyugdíjba vonulás, egy súlyos betegség, egy fontos kapcsolat vagy munka elvesztése után egy ideig botladoztál az életben, és azon tűnődtél, hogy ki vagy már, anélkül, hogy egy bizonyos fontos szerep vagy kapcsolat alapján meghatározhattad volna önmagad.

Ha ezek után önvizsgálatba merültél, talán megtudtál magadról néhány dolgot, amin dolgozhatsz, hogy túllépj a szorongáson, az önbizalomhiányon és a szégyenérzeten. Talán rájöttél, hogy az idő múlásával bárkinek az identitástudata természetes módon változik, az öregedés önmagában biztosan megteszi ezt. Talán ekkor találtál egy másik szerepet, amelyben fontosnak érezted magad - például nagymamaként, vagy az idősödő szüleid gondozójaként, vagy valamilyen másfajta szerepet töltöttél el, amit te teremtettél magadnak.

A spirituálisabb identitás kialakítása

Másrészt, lehet, hogy végül egy teljesen új identitást találtál ki, amely túlmutat ezeken a tisztán emberi meghatározásokon - olyat, amely jobban átitatódott önmagad spirituális szemléletével. Talán inkább a fénymunkás, spirituális harcos, csillagmag vagy frekvenciatartó identitásra kezdtél összpontosítani.

Jobban tudatában lettél annak, hogy mi a spirituális küldetésed. Talán még valamiféle gyógyítóként, energiamunkásként, sámánként vagy életvezetési tanácsadóként is elkezdtél dolgozni. Mindezek természetesen csodálatos identitások, biztosan jól érzed magad abban, amit csinálsz, mert fontos és értékes és tudod, hogy a munkádra nagy szükség van a világban.

Azonban egy idő után, ha ilyen jellegű identitásváltást hajtottál végre, végül rájöhetsz, hogy még ezt az új identitást sem érzed teljesen helyesnek, még ha spirituálisabb is.

Elég, ha valaki jelzi, hogy valahogyan kudarcot vallasz ebben a szerepben. Vagy te magad látod, hogy amit a szerepedben csinálsz, az valahogy nem olyan értékes. Talán elkap a belső kritikus hangja, amely folyamatosan azt mondja, hogy jobban kellene csinálnod; folyamatosan javítanod kell magad. Így ez az identitástudatod még mindig eléggé ingatag.

Az identitás elvesztése

Lehet, hogy rádöbbensz, hogy ezek a spirituális címkék már nem érzed úgy, hogy sok tartalommal bírnának a számodra, mivel elveszítették azt a jelentésüket, amivel egykor rendelkeztek a számodra. Azt látod, hogy még ez a fajta spirituális önérzeted is valahogyan már nem túl valóságos vagy szilárd. Valójában már meditálni sem tudsz úgy, mint régen, és a spirituális gyakorlatok, ha egyáltalán képes vagy végezni őket, kevés inspirációt nyújtanak.

És ha igazán őszinte vagy magadhoz - és nem azzal vagy elfoglalva, hogy valamilyen módon eltereld a figyelmedet -, felismered, hogy az üresség ijesztő új érzése van benned.

Már nem tudod, hogy ki vagy.

Az üresség a felemelkedési folyamat része

Bármennyire is szörnyű az üresség és az önmegkérdőjelezés érzése, fontos felismerni, hogy éppen ez az állapot valójában egy pozitív lépés a felemelkedési folyamatodban. Jó úton haladsz. Ennek meg kell történnie.

A 3D-ből az 5D-be való felemelkedés nem egy egyszerű ugrás az éberebb, boldogabb és szabadabb érzésbe. Ez egy átalakulás egy teljesen más valóságba, amely sokkal magasabb frekvencián működik, és ismeretlen elvek diktálják a dolgok működését. Ez radikális átalakulást igényel minden korlátozott 3D-s elképzelésből, hogy ki vagy.

Ezért, hogy megtehesd ezt az ugrást, teljesen el kell engedned az egész identitásérzetedet, amit 3D-ben élő emberként tapasztaltál. Még azt a mentális elképzelést is el kell hagynos, hogy ideiglenesen emberi alakba öltözött szellem vagy. Ez egy értékes mentális fogalom volt, amit a 3D-ben tarthattál, de annak a valósága, hogy mit jelent valóban az 5D-ben élni, általában túlmutat azon, amit az elméd el tud képzelni.

Áttérés az 5D tudatosságba

Valójában ahhoz, hogy a harmadik dimenziós tudatosságból az ötödik dimenziós tudatosságba lépjünk át, szükség van arra, hogy eldobjunk minden olyan érzést, hogy kik vagyunk, és ennyi. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy teljesen ki kell szállni az elmédből, és minden elképzelést - még a spirituálisakat is - magad mögött kell hagyni. Ehelyett szükség van arra, hogy legyen bátorságod közvetlenül magába az ürességbe zuhanni, és felfedezni, hogy mi is van ott valójában.

Ennek során felfedezheted, hogy az üres semmi érzése valójában egy kapu abba az igazi lényegbe, ami vagy - a kozmikus Fény, Szeretet, Öröm, Szabadság... és még mélyebb tapasztalatok világító mezeje, amit szavakkal nem lehet leírni.

Felismered, hogy a test/elme éned valami olyasmi, ami ebben a fénnyel teli mezőben lakozik, ami te vagy - nem pedig fordítva. Ez a kisebb, sűrűbb én valami, ami valóságos, igen, de valójában korlátozott és átmeneti forma.

Ha elég bölcs vagy, nem ragadsz bele ebbe az én-érzetedben. Nem fogsz ragaszkodni egy bizonyos identitáshoz, amellyel önazonosítottad magad. El fogod fogadni, hogy az identitásod képlékeny, átmeneti és állandóan változó. Emlékezz arra, hogy ez nem az, aki valójában vagy, a lényeget tekintve.

Ha így teszel, megalapozottabb leszel, hogy következetesebben tapasztald meg magad, mint a dicsőséges Fény mezejét, amelyben szárnyalhatsz a mennyekben - miközben ugyanakkor folytatod a gyakorlati életedet, biztonságosan megalapozva a Földön, miközben folytatod az 5D-be vezető útat.

Ezáltal felismered, hogy megszabadulsz az idegesítő belső kritikus hangjától - és megszabadulsz az elme állandó gondolkodásától, ennyi.

Egy mélységes csend lesz benned... egy hihetetlen béke... egy olyan ellazulás, amit még soha nem tapasztaltál korábban. És minden szükséglet, hogy bizonyítsd az értékedet vagy a fontosságodat, eltűnik.

Az identitás elvesztése egy szükséges lépés

Ha tehát az identitásvesztés itt leírt aspektusainak bármelyikét kezded megtapasztalni, beláthatod, hogy jó irányba haladsz.

Ez egy szükséges lépés a felemelkedési utadon. Félelmetes, de egyben izgalmas kaland is.

Talán ahelyett, hogy arra összpontosítanál, hogy mit veszítesz, összpontosíts inkább olyan kérdésekre, mint például: Kivé válsz? Milyen új dolgokat szeretnél felfedezni, miközben magad mögött hagyod a régi identitástudatodat? Ki van még ott veled, aki veled együtt él ebben az új, felfedezetlen, identitás nélküli élményben?

Szerző: Vidya Frazier

Fordítás: Aysha