AZ ÚJ FÖLD ENERGIÁJA

AZ ÚJ FÖLD ENERGIÁJA

Amikor a Földre gondolunk, talán egy gyönyörű kék bolygót látunk az űrben lebegni: egy anyaggömböt, amely az általunk Napnak nevezett csillag körül kering. Gyönyörű kép, de egyben a Földet materialista szemszögből szemlélve.

A valóságban a Föld ennél sokkal összetettebb. Ez egy többdimenziós rendszer, amely a tapasztalatok széles skáláját teszi lehetővé lakói számára: párhuzamos valóságok léteznek ebben a rendszerben, dinamikus kölcsönhatások a múlt, a jelen és a jövő között. És mindenekelőtt felfedezhetjük önmagunkat, a belső végtelenségünket.

Nekünk, embereknek nem csak egy múltunk van, egy idősík, amelyhez kötődünk. Jobb, ha egy fához hasonlítjuk, amelynek sok gyökere van: a jelenben, ahol mi vagyunk, sok idősík fut össze. A Föld többdimenziós rendszere teszi lehetővé ezt a gazdag sokszínűséget.

Itt megtapasztalhatjuk az egységet, a békét, a szépséget és a szeretetet. A gyűlöletet, az erőszakot, a haragot és a csúfságot is. A Föld rendszere teret ad a dualitás teljes megtapasztalására; és mégis folyamatosan emlékeztetnek bennünket az egységre, amely mindannyiunkat egyesít. Egy félelemmel teli sötét éjszaka után is élvezhetjük a gyönyörű napfelkeltét. Itt minden virág a magasabb valóságokra emlékeztet bennünket.

Az itteni emberek képesek gyönyörű zenét alkotni, de értelmetlen háborúkat is kirobbantani. A Föld különleges energiája teret ad nekünk, hogy mindkét lehetőséget megvalósítsuk. A Földnek ez a különleges tulajdonsága teszi lehetővé az emberi lét teljes megtapasztalását.

Az, hogy a Föld most egy új ciklusba kezd, arra késztet bennünket, hogy megkérdezzük: "Mit jelent ez számunkra, a Föld lakói számára?".

Új ciklus: magasabb energia

Amikor egy ember vagy más lény egy új ciklusba kezd - és ezért egy régi ciklust már befejezett -, magasabb rezgés jön létre. A magasabb rezgés azt jelenti, hogy a tudat közeledik a Forráshoz, és erősebben tapasztalja meg a szépséget, az igazságot és az élet egységét.

A Föld egy ilyen új ciklusban van. Ez felfelé tolja el azt a tapasztalati teret, amelyet a Föld az emberiségnek kínál. A csúcson a kozmikus egység megtapasztalása és a magasabb birodalmakhoz való kapcsolódás minden eddiginél lehetségesebbé válik. Alul, a szélsőséges dualista tapasztalatok egyre kevésbé válnak lehetővé. Az olyan események, mint például egy kegyetlen és értelmetlen háború kirobbantása, ekkor már nem lehetségesek.

Az átlagember tapasztalata számára ez azt jelenti, hogy fordulóponthoz érkeztünk.

Jelenleg ebben a világban általában megosztottságot tapasztalunk. Csak amikor meditálunk vagy a természetben vagyunk, akkor tapasztaljuk meg az egység érzését. A megosztottság megtapasztalása elsődleges, az egység megtapasztalása másodlagos. Ez meg fog fordulni: az egység tudatossága lesz az elsődleges.

Ennek számos következménye van, amelyek közül szeretnék néhányat megemlíteni.

Tudomány

A mai tudomány a megosztottság paradigmájából gondolkodik. Minden részecskékből áll, amelyek még kisebb részecskékből állnak. A még kisebb részecskék keresése végtelennek tűnik. Így szemlélve az ember részecskék gyűjteménye; ha ezek a részecskék szétesnek, akkor az ember már nem létezik. A tudomány szerint a halál uralkodik: végül is minden szétesik.

A jövőben nem a részek, hanem az egység lesz a magától értetődő alap. A Világegyetem és az ember mechanikus szemlélete ekkor átadja helyét a holisztikus szemléletnek; az egység eszméje lesz az új paradigma. Az egységnek ebből az eszméjéből kiindulva a tudomány elkezdi elfogadni, hogy minden mögött tudatosság áll: a tudatosság és az egység fogalma ekkor egybeesik. És az örök halál átadja helyét az örök életnek.

Pszichológia

Az egység eszméje a pszichológiában a lélek létezésének felismeréséhez fog vezetni. Ezt a gyógyulás és az igazság forrásának fogják tekinteni. A pszichológiai problémák gyógyulása ekkor egybeesik a lélek tudatosításával.

Politika

Mivel minden dolog egységét magától értetődőnek tekintik, ez a politikai rendszerre is hatással van. Az országok és határok fokozatosan eltűnnek, és velük együtt a háborúk is. Végül egy világkormány lesz.

Gazdaság

Az emberi gondolkodást átható megosztottság érzése olyan gazdaságot hozott létre, amely az embertársak és maga a Föld versenyén és kizsákmányolásán alapul. Ha a jelenlegi gazdasági rendszert távolabbról nézzük, és a Föld ökoszisztémájának részeként tekintünk rá, akkor azt látjuk, hogy úgy viselkedik az ökoszisztémával szemben, mint egy rákos daganat. Célja az ésszerűtlen növekedés és az összes rendelkezésre álló erőforrás elfogyasztása: elvenni anélkül, hogy cserébe bármit is adnánk.

Ez a gazdasági rendszer a jövőben már nem lesz képes létezni; az új Föld magasabb rezgése erre már nem kínál lehetőséget.

A jövő gazdasága az ember és a Föld közötti harmonikus kölcsönhatás. Az ember kap a Földtől és ad a Földnek. Kölcsönös tisztelet és együttműködés van.

Ez a gazdaság a hálán és a kapcsolódáson alapul. Az ember hálás a Földnek, hogy itt maradhat és csodálatos dolgokat tapasztalhat, a Föld pedig hálás az embernek, mert az ember egyedisége gazdagítja azt.

Az ember nemcsak megérti, hanem meg is tapasztalja, hogy a Föld tudatos élőlény. Ez adja a kapcsolat érzését, amely végül mély szeretetkapcsolattá fejlődik. És a még távoli jövőben az emberiség végül mély hálával fogja elhagyni a Földet.

Társadalom

A jelenlegi társadalmunk lényegében még mindig egy hierarchikusan szervezett gépezet. A nevelés, az oktatás lényegében még mindig azt jelenti, hogy az embereket arra készítik fel, hogy ennek a gépezetnek a fogaskerekei legyenek. Minél fontosabb ez a fogaskerék, annál sikeresebbnek gondolják az illetőt a társadalmunkban. Ez természetesen meg fog változni. A jövő társadalma nem hierarchikusan rendezett, hanem az emberi lélek kivirágzását célozza itt a Földön. Az eredmény a boldogság. Boldogság magának az embernek, aki engedheti ragyogni lelkének fényét, és boldogság embertársainak, akik élvezhetik egy megtestesült angyal gyönyörű, egyedi kisugárzását; és ugyanakkor boldogság magának a Földnek is, aki látja, hogy az ember - és az emberiség - kivirágzik, mint egy gyönyörű mennyei virág.

A kozmosz

A megosztottságba és a kettősségbe vetett hit nemcsak a modern ember magányosságát eredményezi, hanem az emberiség egészének elszigeteltségét is a kozmoszban. Ez meg fog változni. Egy új és hihetetlenül gazdag korszak küszöbén állunk. Egy olyan korszak előtt, amelyben kapcsolatba kerülünk a kozmosz számos más civilizációjával. A Föld rezgésének növekedése azt jelenti, hogy a tapasztalati tér csúcsán mindenféle ajtók nyílnak majd meg más világok felé: e kozmosz más lakóinak tapasztalati terei. Ez mélyen ráébreszt bennünket arra, hogy milyen végtelenül gazdag és hatalmas az Univerzum. Nemcsak méreteiben végtelen, hanem gazdagságában, változatosságában és szépségében is.

A fenti kérdések természetesen globális fejlemények. Mit jelentenek ezek az egyes ember számára?

Pszichológiai következmények az egyes ember számára

Természetesen szép, hogy ember  együtt növekszik azokkal a változásokkal, amelyeken a Föld keresztülmegy. De ez nem biztos, hogy így lesz. A dualitásban megrekedt emberek számára ez még lehetetlen is, mert képtelenek elengedni a dualitásba vetett hitet. Ha nem tudják tovább megtapasztalni ezt a dualitást a Földön, akkor az Univerzumban más tapasztalati birodalmakat keresnek, ahol ezt megtehetik, és elhagyják a Földet.

Természetesen vannak olyan emberek is, akik könnyedén végigkísérik a Föld növekedési folyamatát. Ezek azok az emberek, akik már befejezték személyes ciklusukat, és készen állnak az egységtudatosság befogadására. Ők most azzal vannak elfoglalva, hogy szeretettel integrálják az összes előző életüket, és megértik, hogy az elkövetői életek is részei ennek. Ezért mondanak "igent" a saját árnyékukra, és nem vetítik ki többé másokra. Így ér véget számukra a dualitás: nincsenek többé ellenségek, nincsenek összeesküvések. Ebből a tudatosságból a mindenkivel való kapcsolat mély érzése fakad.

Sokan a két csoport között helyezkednek el. Mit fognak most megtapasztalni a Föld változásából? Nem konkrét eseményekre gondolok, hanem arra a pszichológiai folyamatra, amely végbemegy.

A kettősség akkor keletkezik, amikor félelemből gondolkodunk. Gyakran ez az embertársainktól való félelem. Például attól félünk, hogy mások, esetleg másképp kinéző vagy más nyelvet beszélő emberek uralkodni akarnak rajtunk. Hogy ezt megakadályozzuk, szükségünk van egy hadseregre. És ha nekünk van hadseregünk, akkor azoknak a többieknek is kell, hogy legyen, akiktől félünk. Lehetőleg egy még nagyobb hadseregnek: a fegyverkezési verseny kezdete. Előbb vagy utóbb háborút indítanak, gyakran "megelőző" háborút: végül is jobb, ha mi csapunk le először, mielőtt valaki más teszi, mert nem lehet megbízni bennük.

Amíg nem nézünk szembe saját félelmeinkkel, saját árnyékunkkal, addig semmi sem fog változni; akkor megrekedünk ebben a kettősségtudatban. A félelem mindig kettéosztja a világot: mi kontra ők, vagy amitől félünk. A szeretet túllép ezen, és mindent újra eggyé tesz: összekapcsol a másikkal és összekapcsol a valósággal.

Most, amikor a Föld egy váltáson megy át, ez következményekkel jár azokra az emberekre nézve, akik még mindig nagyon is a dualitásban vannak. A dualitás megtapasztalásának tere egyre csökken, és végül el fog tűnni. Mivel ez a tér most szűkül, azok az emberek, akik erősen hisznek a dualitásban, egyre inkább egy buborékban rekednek. Korábban az elképzelt ellenségeik messze voltak és gyakran kissé elvontak, most viszont egyre közelebb kerülnek. Most már családtagok, barátok és szomszédok: félrevezetettnek tekintik őket, ezért többé nem bízhatnak bennük.

Természetesen ezután támogatást keresnek a hasonlóan gondolkodó embereknél. Náluk azonban nem találnak szeretetet és barátságot, csak még több kettősséget, ami csak felerősíti a félelmet és a paranoiát. A buborék még inkább elszakad a fénytől.

Fontos, hogy a kívülállók felismerjék, hogy aki ilyen buborékban él, bármennyire is lehetetlenül és ellenségesen viselkedik, alapvetően szenved és boldogtalan.

A buborékpszichológia lényege a következő: ahogy a buborék összezsugorodik, a dualista gondolkodás felerősödik, és egyenesen paranoiássá válik. A szenvedés is növekszik. Ez a szenvedés végül olyan nagy lesz, hogy a buborékot elhagyják. Ez akkor történhet meg, amikor a buborékban lévő emberek azt tapasztalják, hogy a buborékon kívüli emberek már nem tűnnek rossznak vagy helytelennek. Az emberség, a szeretet ekkor győz a paranoia felett. Egy másik lehetőség: az életet valahogyan elhagyják. Mindkét esetben a buborék eltűnik a Föld rendszeréből, és soha többé nem tér vissza.

A Föld így csökkenti a tapasztalati területeket, ahol a dualitás jelenleg megtapasztalható. Ezek egyre inkább kis sötét buborékokká válnak, amelyek végül szappanbuborékként pukkannak szét. A buborékban lévő tudatosság ekkor a szeretetet választja, vagy elhagyja a Föld rendszerét.

Végül, amikor ezek a buborékok mind eltűnnek, és az emberiség egésze átöleli az egységtudatot, az új Föld valósággá vált.

És mi a helyzet a gonosszal?

A dualitásba vetett hit alapja a gonosz létezése. A dualitás végső soron ez: a jó a rosszal szemben.

Amikor azt mondjátok, hogy minden egy, akkor hajlamosak vagytok tagadni a gonosz létezését. Végül is az egy a jó. És azt a tényt, hogy van gonosz, természetesen nehéz megemészteni.

Ha azonban minden egy, az nem a rossz tagadását jelenti, hanem a rajtunk kívül álló rossz tagadását. Minden egy, valójában azt jelenti: minden bennünk van.

Ha minden egy, akkor minden bennem van, és ezért a rossz is bennem van. Azt mondani, hogy minden egy, tehát nem a rossz tagadása, hanem felhívás arra, hogy nézzünk szembe a bennünk lévő rosszal - az árnyékunkkal - és vállaljuk érte a felelősséget: ne helyezzük többé magunkon kívülre.

Nézzünk a bennünk lévő bűnösre, és szeressük őt. Belső békét találunk, ha hagyjuk, hogy a bennünk lévő elkövető és áldozat találkozzon egymással abban a szeretetteljes térben, ami vagyunk.

És ez az a tér, amit az új Föld kínál nekünk.

Ez a különbség ember és angyal között. Az új Föld embere egy angyal, aki megtapasztalta és átélte a gonoszt. Ezért mély megértéssel és mély szeretettel van mindazok iránt, akik még mindig a dualitásban küzdenek és szenvednek.

Ne féljetek attól, hogy azzá az Angyallá váljatok, aki megtestesül: nézzétek meg az árnyékotokat és mondjatok rá "igent".

Az új Föld vár Rátok.

Gerrit Gielen

joshua.net