Két világ határán

2018-11-13

A Most idején az emberek belső terében megébrednek azok az őstípusok, akik sok ezer éven keresztül, testeket váltva kijátszották személyiségük ezernyi árnyalatait.

 Két világ határán.jpg

 Kép forrása: Pinterest.com

 

Jelen pillanatban két időegység vezérli az emberi létet. A külső világ egyre gyorsuló, józan észt hiányoló versenyfutása a szakadék széle felé, és a belső tér mélyülő, lassuló, kereső , szakadékot átugorni képes térideje.

A befelé forduló, meditáló emberek pontosan ismerik a belső tér egyre mélyülő emlékezetét. Ennek a világnak a lakói az utolsó 5000 évben csupán a belső világukban érhették el a Nap emlékezetét, amelyben minden számukra fontos információ jelen van. A külső világ tükröződése leginkább a személyiség torzulásait volt hivatott megmutatni.

2013. év végére a két téridő összeér, az emlékezet elérhető lesz azon emberek számára, akik képesek tudatosan megélni a külső világban is a belső világukat. Ezt nem lehet pénzen és hatalommal megvenni, nem lehet erővel, manipulációval kifosztani, csupán az egyedi ember belső önfeltáró munkájával elérni.

A Most idején az emberek belső terében megébrednek azok az őstípusok, akik sok ezer éven keresztül, testeket váltva kijátszották személyiségük ezernyi árnyalatait. Korszakonként osztódtak, mélyültek a típusok.

Az anyag a lét hordozója, a lélek maga az eredet forrásából kivetül sugár, amely megtapasztalja létezés minden árnyalatát. Az Eredet, mely önmagából megformálta, számtalan rétegen keresztül mélyítette az ember számára látható világot, a létezés rendjét a csillagvilágba írta, mely végül is megalkotta, megformálta, s az AnyaMéhben, magában a Földben életre hívta az őtípusokat, melyeknek eredeti mintája az emberi szem számára nem látható világokban, csillagterekben élnek.

A látható világban való megfoganáskor az őstípusok hologramjai vetülnek rá a megfogant sejtre, és így hívnak életre egy testet és egy sorsot, amely a tapasztalataival és megéléseivel gazdagítja az őstípus színeit, hangjait és formáit. A sors végén a tapasztalat beíródik a Föld emlékezetébe, A Föld emlékezetéből a csillagtérbe, a csillagtérből az Alkotó elméjébe, és a még árnyalt színek új sorsra hívódnak fel a külvilágba, új testet formálnak, vagy már egy meglévőhöz csatlakoznak. Az utolsó 100 évben minden árnyalt szín, disszonáns hang, és torzult forma sorsot kért a felszínen, hogy újra és újra kijátssza őstípusának rejtett árnyalatait.

Az őstípus olyan eredetminta, amely a 4. dimenzió birodalmában létezik és a 3. dimenzióban jut kifejezésre jelek, gondolatok, beszéd , viselkedés , művészetek formájában. Minden esetben valamely őstípus kifejeződései vagyunk. Minden, ami a látható világban jelen van, a fizikai szem által nem látható világból ered. Minden okkal jelenik meg a látható világban.

A két világot elszakítani egymástól megosztottságot, a torzulás hoz létre.

A három dimenzióban három lehetséges irány van: szélesség, mélység és magasság, amelyben a fel/le, balra/jobbra és előre/hátra fogalmakkal lakjuk be a látható világot. Belátjuk saját időterünket a látható világban, a megalkotott valóságunkat kézzel foghatóvá tesszük.

A negyedik dimenzió az időt is belakja. Az idő, amely újabb paramétereket ad az emberek kezébe. Megnyílik az emlékezet. Egy irány, amelynek kezdő és végpontja van. A kezdőpont legtöbb esetben a Most. De aki már a következő korszak Hajós aspektusát hívja életre önmagában, ő egyik pontból nyithat egy másik pontba is. Az emlékezet ilyenkor egyre mélyebbre tárul, és képek sorozata vetül fel az elmébe. Akár álomban, akár egy illat, egy szín is kiválthatja az emlékezést. Az őstípusokhoz kapcsoló ember másképpen éli meg, aszerint, hogy az ő mintája mit is képvisel a világban. Jelenleg a 3. dimenziós mátrix és a 4. dimenziós mátrix között épülnek fel a hidak, amely az emlékezet köveiből épül fel.

Az emlékezet visszavisz az eredethez. Az ősaspektushoz.

Amikor valaki már azt érzi, hogy ,,ez is vagyok, az is vagyok, de leginkább egyik sem vagyok", akkor kezd áttérni egy másik időegységre. Mindent felfedett magában, néven szólított, majd elengedett.

A legvégére mindig csak Egy maradt. Ez egy kód, egy név. A szív legbelső terének, legelzártabb szektorában rejlik, számtalan sorson keresztül elérhetetlenül, számtalan álruhát és álarcot viselve. A most idején zajló sorsokban ez a kód elérhetővé válik, ha a még meglévő álruhák, kényszerképzetek, téveszmék lehullanak.

Egy letisztult kép, akihez csak a belső világunk téridejében juthatunk el. Mert Őt a Napkörben leljünk meg, és a Föld mélyében, ahová jelenleg a külső világból nem vezet út. Ez az út az aspektusok torzulásakor elcsúszott.

A Ő meglelése a kulcsa egy magasabb szintű aspektus megformálásának, aki már az Egység javításán munkálkodik, a nagy összefüggések rendjében látja meg önmagát.

A két világ 2014.01.01. - én képes ismét egymásra nyílni, addig csak villanások idejére képes a két világ összekapcsolódni. S bár ezek a villanások több szikrát adnak, mint eddig bármennyi beavatás, olvasás vagy tanfolyam, mégis csupán a továbbkereséshez, az igazodáshoz adnak lökéshullámot.

Ebben az évben az őstípusoknak tisztán kell megébrednie a belső térben. A másolatok eredet kódot kapnak, az eredet kóddal rendelkezők pedig új típusok hologramjait másolják be a testbe.

4 világ őstípusai váltanak színt. 4 korszakból eredő vérvonal kér megoldó kulcsot. Akik először kezdték, ők végzik először, s nyitják, nyitották már meg az új aspektusok világát. Bennük sok minta van jelen, amit le és kijátszottak ebben a sorsukban. Ők több őstípust hordanak magukban, mivel a saját eredetkódjuk kezdő forrásában még csak 2 vagy 3 őstípus volt jelen. Akik az előző aranykorban meghatározták az őstípusok tiszta mintáit, ők képesek újrafogalmazni.

Gyermekkorotok kedvenc meséiben benne rejlik az őstípusok alapvető mintája. Érdemes itt elkezdeni a kutatást, hogy jobban értsétek önmagatok belső, rejtőző énjét.

Minden őstípusnak megvan a maga meseköre, mitológiája. Számtalan módon kutatta az ember, adott formát és nevet számukra. Szerepjátékok és fantasy könyvek idézték meg a még életet kérő, de sorsban már nem kijátszható szerepszemélyiségek aspektusait.

Az új típusok pedig ebben az évben kezdik újrafogalmazni önmaguk, hogy a régi mintáknak új értelmet adjanak.

A naptárt, az asztrológiát, a tarot képeket újrafogalmazzák az erre született ébredők. A naptárt, amely a belső téridőhöz fog viszonyulni, és ezáltal ismét eléri a napkört, és az ember képessé válik saját naprendszerével harmóniába kerülni. Az asztrológiát, amely az őstípusok sugarát volt képes felfedni az emberi sorsban. És a tarot képeket, amely megszemélyesítették az őstípusok utolsó kivetüléseit.

A gyermek 15 hónapos koráig emlékszik a belső kódjára, aztán a tükör világ kezd érvényesülni. 4 éves koráig megéli. Megidézi.

Aztán keresi önmagát a mesékben.

És csak keres és keres.

Ebben az időszakban a keresés meghozza eredményét. A vágyak, álmok kezdik a felszínre mozgatni a felejtés álmába merült kódot. Ki követi ezt az utat, egyszer csak azzá válik, akit sosem felejtett, csupán elzárt a vár legrejtettebb zugába, és rossz helyen keresett. Az ,,egyszer csak" időkódolt minden ember sorsában. Sem siettetni nem érdemes, sem szemet hunyni felette. Az ember ,,egyszer csak" belehal a kétségekbe, a lelke feladja a túlélést, a lázadást, a dacolást, a külvilágnak megfelelést. És ott kezdődik a születés, ahol napvilágra bukkan a szív legbelső zugába rejtett örök létező, ki megkezdi ténykedését, és a külső világ ,,megjavítását". Mert már tudja, hogy minden lépése egy tágabb térbe visz, melynek felépítése az ő munkája.

De a hídon még át kell kelni. S a hidat meg kell építeni. Ez a híd nehezen készül. Lehorzsolja a kezet, a lábat, véresre töri, szakad a verejték, és néha megszakad a szív. S nemcsak az egyedi ember hídja készül, hanem a lélektársaké is együtt, a nemzeté és a Földdé.

A szépen megformált, a többihez pontosan illeszkedő hídtartó kő, a társak hídjába is beleépül, a nemzetébe is, és az emberiség közös hídjába is. S hiába van készen az egyedi híd, ha a többieké még nincs. Ott is elkél a segítség, de pont akkor, és pont annyit, amennyire jogosult. A szabadon döntés joga még él, mellyel ellent mondhat az ember az egész rendjének.

S tán pont annál van a hiányzó láncszem, aki ,,nem szeretem, elutasítom" érzést vált ki. De a válasz ott rejlik mindenkiben. Aki véletlenül eszedbe jut, dolgod lenne vele. Akár egy pillanatnyi is. Talán csak gondolataidat kell vele szemben rendezned. Talán ki is kell mondanod valamit. Talán tenni is kellene. Tudni fogod, de járj a végére. Pont akkor, pont annyit.

Ez a Mozdulat Egyensúlyának rendje, mely közelíti egymáshoz az embereket és a világokat.

Két világ határán1.jpg
 

 Kép forrása: Pinterest.com


Írta: Kosztich Évi/www.tunderkert.eoldal.hu
2013.06.19