AZ ENERGIAÁTVITEL TÖRVÉNYE

Az energiaátvitel törvénye

Amikor 2000 évvel ezelőtt, a Galileai-tavon Krisztus a vízen járt, az nem volt más, mint a levitáció nevű természeti törvény megnyilvánulása, ez ugyanaz az energiaműködés – kohézió, adhézió és magnetizmus -, amely az űrrepülést is lehetővé teszi.

A testét alkotó fényatomok Krisztus akaratára magukba fogadtak egy bizonyos mennyiségű kozmikus sugarat és spirituális szubsztanciát, amelynek a fizikai fénnyel való rokonsága az egész testet könnyűvé tette, s ily módon lehetővé vált Krisztus számára, hogy úgy járjon a vízen, mint a szárazföldön. Teste a vízen ragyogó tiszta fénysugár volt. A legbámulatosabb az, hogy át tudta adni az energia fölötti uralmát Péternek, aki őt sugárzó, világító jelenségnek látta. Ám amikor Péter egy pillanatra levette tekintetét Krisztusról, visszazuhant az emberi félelem rezgésszintjére és örvényébe, ettől azonnal újra sűrűvé vált a teste, és kezdett alámerülni a háborgó vízben.

Krisztus tiszta szeretettel feléje nyújtott, segítő keze újra létrehozta az alkímiai kapcsolatot, és a kezén átáramló spirituális energia újra biztonságba emelte Pétert. Az energia kibocsátásának Jézus mester által bemutatott másik példáját a Bibliából ismert történetben találjuk, amelyben egy asszony megérinti Jézus ruháját annak tudta nélkül – ez jól példázza Isten személytelen szeretetét, amely egyenlően válaszol minden hitből fakadó hívásra, érkezzék az Isten bármelyik teremtményétől, hiszen valamennyit oly csodálatosan és tisztán formálta meg az abszolút kozmikus szabadság magasröptű szándékával. Ez a két példa a Nagy Kozmikus Törvény azon aspektusaira utal, amelyek széles körben nem ismertek ugyan, ám amelyeket vallásos körökben gyakran érintenek, gyakran vitatnak meg.

Az energiaátvitel törvénye alapvető dolog az alkímia tudományában, mert e nélkül lehetetlen anyagot “létrehozni”.

Törvény, hogy a semmiből nem lesz valami. Az energiaátvitel személytelen törvényének igaz ismerete szintén elengedhetetlen a Nagy Törvény helyes értelmezéséhez; ez bizonyítja ugyanis, hogy Isten, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, mindkettőnek megnyilvánul. Jézus palesztinai küldetése alatt világossá tette, hogy “a mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg”. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy a természeti erők irányításának és az anyag fölötti uralomnak a titka akkor is elragadható Istentől, ha az egyén szándékai nem teljesen tiszták. De soha senki ne gondolja, hogy elkerülheti a számonkérést, ha így cselekszik.

Mert mindenki teljes mértékben felelős azért, ahogyan az energiát felhasználja vagy visszaél vele. Nem azért kezdtem az alkímiáról szóló tanításomat figyelmeztetéssel és kijózanító magyarázattal, hogy bárkiben is félelmet keltsek. Sokkal inkább azért, hogy mindenkiben, aki e sorokat olvassa, mély és maradandó tiszteletet ültessek el Isten iránt, s ez lehet az egyetlen félelem, amely megengedhető a mi szintünkön. Inkább szent ámulat ez, amely mindenkiben, aki méltányolja a Szeretet Nagy Törvényét, tiszteletet és imádatot ébreszt a bölcsesség iránt, amely oly csodálatosan megteremtette a lényeket a félelem nélküli szabadság képére.

Mindazoknak, akik önző okokból visszaélnek az univerzum erejével, előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy gonoszul szerzett javaikról le kell mondaniuk; s az ár, amelyet fizetniük kell, félelmetesen nagy. Létrehozni a szegényeket tápláló szubsztanciát, érintéssel meggyógyítani egy bénult kezet, életre kelteni a holtat, sőt a természeti törvényeket megkerülve, hihetetlen csodákat véghez vinni az alkímia varázslatával – az emberiség számára ezek tűnnek az ég legmagasabb rendű kegyelmei alkalmazásának. Hadd üdvözöljem a szabadság Szellemét, amely lehetővé teszi a Teremtője képmására alkotott halhatatlan, szeretetteljes, Istenben szabad embernek, hogy mindezen csodákat véghez vigye – és még sokkal többet is – a társadalom javára és a jótevők boldogságára. De mindenek fölött hadd dicsőítsem a spirituális alkímia áldott isteni tudományának helyes használatát!

A régi korok alkimistái mindig is színes figurák voltak, még saját kortársaik szemében is. Az idő azonban sokkal nagyobb dicsőséggel aranyozta be alakjukat, mint amilyennek valaha is birtokában voltak, és ez azóta is így van, amikor az ember a misztériumok valamely részéhez közelít. Az ember az élet egyszerű csodáiban fogja megtalálni a szabadságát, míg a bonyolultabb aspektusok az élet törvényeinek progresszív kifejeződései maradnak, amelyek növelni fogják a földi jólétet, s még az új atlantiszi ember számára is ismeretlen, szabad világot teremtenek. Ennyit most a világ társadalmáról. Vegyük most szemügyre az egyént és az alkímia használatában betöltött szerepét. Az alkímia belső jelentése a részek új egységének létrehozása, amely magában foglalja az alkotás egészének kapcsolatát valamennyi alkotórészével. Ezért hát az alkímia, helyesen értelmezve, az Anyagon, az energián, sőt magán az életen belüli mutációk és transzmutációk ellenőrzésének tudatos hatalmával foglalkozik.

A misztikus tudománya, az önmagát felismert ember erőssége, aki kutatásai során meglelte önmagában az Istennel való egységet, és hajlandó ennek részeként működni.

Az évek során sokan megpróbálták, hogy a tér és az idő távolából – ami mindig megszépíti a látást – egyfajta bűverővel vegyék körül személyemet. Mint Isten teremtménye, nem becsülöm alá értékemet, de csakúgy, mint szeretett Jézusunkat és Testvériségünk többi nagy mesterét, engem is főképp az érdekel, hogy minden ember elfoglalja a maga megfelelő helyét, és felismerje, hogyan kell az erejét a világegyetemben és a saját világában kifejtenie. Értse meg minden, tanulmányát most kezdő tanítvány: az a célom, hogy mindannyiótokból alkimista váljék a szó legigazibb értelmében. Ez azt jelenti, hogy meg kell ismerkednetek belső szinten Isten kémiájával, valamint azzal, hogy hogyan nyilvánul meg a teremtés minden egyes jellegzetessége az Anyagban, a tudatotokban és a mindennapi életetekben. Ahhoz, hogy ezt jól tudjátok végezni, meditálnotok kell, segítségül híva engem és saját Isteni Éneteket, ÉN VAGYOK Jelenléteteket mindazon pontok megvilágítása érdekében, amellyel nem vagytok tisztában. Amikor rendelkeztek a Szent Tűz Alkimistájának belső fokozatával, amellyel saját Krisztusi Énetek ruházott fel benneteket, azonnal a Nagy Fehér Testvériség külső udvarának felvételre készen álló jelöltjeivé válhattok. Önmagában ez a tény is nagy ösztönző erő arra, hogy eredményesek legyetek az igazi, spirituális alkímiában. A félrevezető emberi gondolkodás mindig is letagadta a nagy avatára, Jézus életének csodatételeit. Pedig ő, Isten fiaként, fölfedte ezeket a hatalmas titkokat, és ha az emberek megértették és alkalmazták volna ezeket, már régen tökéletes Édenkertté változtatták volna a Földet.

Elég az emberi ostobaságból és az emberi kreációkból!

Ahogy Shakespeare mondaná:

El a régivel, a rothadással,

E formátlan tömeg Penészes dohával.

Vár a megszabadult szellem Örök végtelensége 

A szabad lélek nem senyved

A Valóságnak börtönében;

Az örök reményt ígéri

Egy ritka virág kelyhének

Harmatgyöngyszemében.

VAGYOK mindannyiótok szabadságáért, szeretettel Saint-Germain

Saint-Germain az alkímiáról Az önátalakítás tudománya c. könyv részlet