A LELKÜNK MÁSIK FELE

A LELKÜNK MÁSIK FELE

A duálpárok ugyanannak a léleknek a két felét képviselik.

"Lelki párunk a tükörképünk, önmagunk fordított mása. Kiegészítjük egymást, nem egy szempillantás alatt, hanem újfajta fejlődési folyamat részeként. Mindeközben önmagunkban is egyre egyénibbek leszünk."

Az ikrek paradoxona: hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik.

A párjára lelt lélek a Teljességet(tökéletes lényt) látja a másikban, és a Szerelem erejénél fogva segít is kibontakoztatni.

Az egymáshoz visszatérő lelkek az egész teremtést arra sarkallják, hogy visszatérjen ősforrásához. Mindeközben tudatában is vannak felelősségüknek, valamennyi magasabb rendű élet felelősségének a többi létező felemelésében. Ezért látunk annyi egymásra talált lelket közös szolgálatban buzgólkodni: tanítani, könyvet írni, csoportfoglalkozásokat vezetni. Bocsássuk meg ezért az ihlet új csúcsait meghódító lelki felünk, túlzó, rajongó nyelvhasználatukat. Ez legkifejezettebben a költőknél tapasztalható. Mindez érthető, hiszen a szerelmesek érzelmei, nem mérhetők hétköznapi mércével, vallásos áhitat hatja át őket. Nem arról van szó, hogy az ikrek valahol az éterben lebegnek. Szerelmük szilárdan áll a valóság talaján kapcsolatuk mélysége jogosítja fel őket e magaslatokra. A lélek birodalma elvarázsolt tartomány a hétköznapi embernek, tökéletesen természetes azonban azoknak, akik e hont lakják: a misztikusoknak, szerelmeseknek, gyermekeknek, angyaloknak. Ez a magyarázata miért van misztikus földöntúli felhangja legtöbbször az iker egymásra találásának.

A sors kegye ez a legmagasabb rendű erők munkálkodása, amely egymás felé vezérli az elváló lelkeket. A kozmikus világtörvény rendelése, hogy a tömeges szétválás az egyéni lelkek egymásra találásával érje el a tetőpontját.

A mindenség erői ilyenkor összefognak, hogy előkészítsék ezt a drámai fordulatot. A révbe jutás nagypillanata ez azoknak, akik jó ideje ezen fáradoznak. Mindennek semmi köze a szerelemhez. Aki szerelembe esik, elvész a másikban, lemond önmagáról, mintegy átnyújtja szívét a szeretett lénynek.

Az ikrek újraegyesülése ezzel szemben, alászállás önmagunk mélységeibe, a lélek igazi lakhelyéhez.

A lelkek egyesülése kicsiben előlegezi meg a végső nagy egyesülését az Ősforrással.

Ami lent, az fent.

Vegytiszta létezésez, feltétel nélküli egyesülés avagy állapot. Olyan melynek jellemzése tökéletesen reménytelen gyarló emberi fogalmainkkal.. jelen fogalmunkkal fel sem foghatjuk ezt a gondolati síkot..

A Szeretet "hálója az egész mindenségre ráfeszül", hogy minden időkben felébredésre ösztönözzön.

A Mindenható Szeretetből osztotta a lelkeket, hogy egymáshoz visszatérve tovább növekedjen bennük ez az érzés. Nagy öröm az egymásra találás, ám mindez csak sápadt visszfénye annak a mennyei elragadtatásnak, amely az egyesült lelkekből álló lélekcsoportok újrarendeződését kíséri. Mind több és több lélekcsoport gyűlik össze, mígnem csillagrendszerekként sokasodnak meg a mindenségben. Közben minden egyes lélek egyre tágul, hogy be tudja fogadni az égi üdvösséget. Az ikrek egymás felé vivő útja, nemegyszer bizony rögös és fáradságos. A lelki párunk felé közelítve szerelmi tapasztalatainkból tanulunk. Ehhez nem feltétlenül van szükség partnerre, saját szeretni tudásunkat is fejleszthetjük.

Ha nyitottak maradunk, valamennyi élményünk, önismeretünk elmélyítését szolgálja.

Aki pedig rátalál önmagára, az a nagy egyesülésre is készen áll..

Patricia Joudry