Információ letöltés a forrásmezőből

Kép forrása: Pinterest.com

Információ letöltés a forrásmezőből a belső csenden keresztül

    „Az agyam csupán egy vevő, s az univerzumban van egy mag, ahonnan kapjuk a tudást, az erőt és az inspirációt. Én még nem hatoltam be ennek a magnak a titkaiba, de azt tudom, hogy létezik.”
Nikola Tesla

A belső csend a legfontosabb ahhoz, hogy behatoljunk az univerzumban található tudás magjába.

Az emberi lények olyanok, mint a hagyma. Olyan rétegeink vannak, amelyek gondolati/érzelmi energetikai rétegek önmagunkon belül, és amelyek elfedik a valódi énünket. Gyerekként és csecsemőként nincsenek rétegek, mi vagyunk a tiszta, hamisítatlan és végtelen tudat. Azután, ahogy az idő folyamán megtelünk információkkal, ez összezavarja az elménket és kikerül a látókörünkből a belső igazságunk és csökken a természetes energia-feldolgozó képességünk, avagy teljesen le is áll és elkezdjük felépíteni az egónkat rétegről rétegre.

Az egó nem más, mint az elkülönített egyéni identitásunk, amely az univerzális énünkkel ellentmondásban nyilvánul meg.  A szükségszerűségből formálódik ki annak érdekében, hogy mindazokat az információkat/energiákat kezelhessük, amelyeket ugyan felveszünk, viszont nem a megfelelően módon dolgozunk fel.

Ez közvetlenül kapcsolódik a mi oktatási rendszerünkhöz: ahhoz, ahogyan élni tanítottak és ahogyan a világot észleljük a szüleink, tanáraink, a média és alapvetően minden olyan ember révén, akivel összehozott a sors. Ez egyszerűen a megfigyelésen alapszik.

Ahhoz, hogy fel tudjuk oldani idővel az egót, csupán arra van szükség, hogy megtanuljunk az elménk helyett a belső csendünkből élni. Ha ezt tesszük, akkor erőt meríthetünk a belső intelligenciánkból és a belső igazságunkból, így a tudás rajtunk keresztül kezd áramolni közvetlenül a mezőből. Mivel az információ átfolyik rajtunk, a fordítottja történik: ahelyett, hogy olyan rétegek formálódnának, amelyek magunkban tartanak bennünket, az energiáink kisugároznak, áthatolnak ezeken a rétegeken, a felszínre tolják azokat és végül feloldják őket.

Amikor ilyenképpen tanulunk, akkor megszabadulunk attól, hogy olyan külső forrásokból tanuljunk, mint amilyenek a könyvek és hasonlók, de végül azokra nem is lesz szükség, mert képesek leszünk minden információt közvetlenül a forrásból lehívni. Ez egyébként az, ahonnét minden könyv, film dal, műalkotás és ötlet származik.

Ez a váltás nem fog évszázadokat vagy évezredeket igénybe venni, hanem néhány generáción belül fog végbemenni… sőt, ez a váltás már megkezdődött a múlt évszázadban. Csak vess egy pillantást arra, hogy mennyire megváltozott a világ! Már tudjuk, hogy ez az evolúció éppen most megy végbe mindnyájunkban.

Az információs korszak most történik éppen önmagunk körül, de ugyanakkor önmagunkon belül is. Túlléptünk a nyomtatáson és néhány évtizeden belül képessé váltunk arra, hogy információkat (könyveket, filmeket és mindent, amit csak el tudsz képzelni) töltsünk le vezeték nélkül az internetről. Most néhány évtizeden belül ebben a belső információs korszakban elszakadunk a nyomtatástól azért, hogy képessé válhassunk információkat letölteni önmagunkon belül a galaktikus internetről. Mindenkinek, aki él, meg van a lehetősége arra, hogy ezt a váltást önmagában véghezvigye, ha egy meditatív, energikus és tudatos rezgésemelő gyakorlatot követ.

Mivel egónk energetikai rétegei a felszínre tolódnak és feloszlanak e gyakorlat hatására, nem csak hogy értelmesebb, erősebb, fantáziadúsabb és fantasztikusabb módon fogunk tanulni és kreatívabb képességeink lesznek, hanem jobban fogunk együtt rezonálni magával az igazsággal. Akkor teljesen nyitottak leszünk az univerzumra és akkor az univerzum is teljesen nyitott lesz ránk, és egyek leszünk.

Az energia értelmezése a belső csenden keresztül

Annak érdekében, hogy ezt elérjük, mindenekelőtt ki kell ürítenünk magunkat és intenzíven tudatosítanunk kell, hogy ez zajlik bennünk. Ez a belső csend finomításán keresztül megy végbe. Amikor rögzül bennünk, hogy a tanulásunk egyedüli módja a külső információs forrásokból való tanulás – hiszen mindnyájunkat bizonyos fokig az oktatási berendezkedésünk erre kondicionál – , akkor figyelmen kívül hagyjuk azt az bölcsességet és azt az igazi tudást, ami mindnyájunkban rejlik.

Mindegyikünkben benne rejlik a bölcsesség és a tudás, de ahhoz hogy elérhessük, el kell felejtenünk mindent, amit addig tanultunk. Nyitottá kell válnunk annak érdekében, hogy ez a tudás kézzelfoghatóvá válhasson számunkra. Nem kell több ezer könyvet elolvasnunk ahhoz, hogy ezt a felfogást elsajátíthassuk. Csupán néhány megfelelőt válassz ki, azért, hogy az észlelésedben megnyilvánuló szükséges váltásokat ily módon véghezvihesd. Még fontosabb, hogy megvalósítsuk ezeket az új észlelési képességeket,illetve hogy átéljük azokat a belső csendünkön keresztül.

Amikor megtanulunk információkat letölteni a mezőből, akkor elsősorban energiával foglalkozunk. Mindennek van energiája. Valójában minden energia. A mindenség (a könyvektől a zenéig, a művészetekig és a többi emberig) energiáján belül kódolt formában minden információ megtalálható a dolgokról. Azt hiszem, egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol nincs szükség könyvolvasásra, hanem amikor egyszerűen megfogjuk a könyvet, érezhetjük az energiáját és ennek az energiának az észlelésén keresztül a könyv minden olyan információját érzékelhetjük, ami bele van kódolva ebbe az energiába.

Ahhoz hasonlóan, ahogy a mobiltelefonjainkon folytatott beszélgetéseink bele vannak kódolva a vákuumenergián keresztül közvetített energiába, ugyanez igaz mindenre. Az univerzumban minden egy adott frekvencián energiát sugároz és minden, ami van, annak tudomása van arról, hogy a dolgok ebben az energiahullámba vannak kódolva.

Azzal a technológiával, amivel az univerzumban található tárgyak frekvenciáit észleljük – de amire csupán a tudatunk képes – értelmezhetjük és dekódolhatjuk az energiákban lévő információkat.

Minden dolog energiája beleárad a vákuumba és ez mindenhol elérhető egyszerre. Ahhoz, hogy olvasni tudjunk ebben az energiában, finomabbá kell válnunk a belső csenden keresztül, lehetővé téve ezzel, hogy ezek a benyomások leképeződhessenek a tudatunkban.

Ez nem egy kemény munkagyakorlat, mivel minél inkább azt hisszük, hogy nekünk keményebben kell dolgozunk valaminek az elérésért, annál alacsonyabb az a tudatszintünk, amin működünk és amiről ezt megpróbáljuk elérni és megteremteni. Tudod, egyfolytában ezt tesszük, ilyenek a gondolataink. Mi, rezgő lényekként, az észlelésünkön keresztül hangoljuk önmagunkat egy bizonyos frekvenciára és így az univerzum végtelen intelligenciájából bennünk megnyilvánuló gondolatok olyanok ideák, amelyek ugyanabból a frekvenciából valók, mint amire hangolódunk.


Kép forrása: Pinterest.com

Ahhoz, hogy új információkat tölthessünk le a mezőből ,hangoljuk magunkat egy magasabb frekvenciára. Ez az új információ a valóságban is egy vadonatúj életélményt, valóságélményt fog adni számunkra és megajándékoz bennünket azzal, hogy átélhessük a mezőből való információletöltést, mivel a felénk áradó gondolatok és ötletek annyira újak és ténylegesen inspirálók, intelligensek lesznek, hogy arra következtethetünk belőlük, hogy információkat töltöttünk le a mezőből. De a valóságban egy olyan dolgot értünk el, amely mindvégig hozzáférhető volt önmagunkban.

Ahogyan Bruce Lipton fogalmazott: „Annak a mezőnek vagyunk a részei, amely az elménkbe és a testünkbe töltődött be.” Nem vesszük észre, hogy minden pillanatban információkat töltünk le, mivel a legtöbben a tudatosság hétköznapi szintjein működünk.

Nap mint nap ugyanazokat a dolgokat tesszük, lépést tartunk a gondolatok folyamatos áramlásával, melyek szakadatlanul elmesélik nekünk az élettörténetünket és a világunk mivoltát. Nincs más dolgunk, mint megszakítani ezt az elbeszélést a belső csend segítségével és mihelyt hozzáférhetővé tesszük ezeket a szüneteket, máris új információk fognak rajtunk keresztül áradni.

A belső csend finomítása

Ebből következik, hogy egyetlen szándékban összefoglalható az, hogy a mezőből információkat töltsünk le és megemeljük a rezgésünket: finomítsd a belső csendet.

Ez nem olyan dolog, amit idővel elérünk, hanem olyan dolog, ami összeáll. A belső csendben eltöltött minden egyes pillanat a belső csendünk olyan tárolóit építi fel, amely soha nem merül ki és ahova mindig újra meg újra beléphetünk. Minél több időt töltünk a belső csendben, annál könnyebb lesz belépni ebbe a belső állapotba.

A belső csend eme állapotából kiindulva, amely nem más, mint a világegyetem észlelésének legvégső igazi átélése, idővel olyan üressé válhatunk, hogy minden cselekedetünkben és minden porcikánkban visszatükrözhetjük az univerzumot. A belső csend után való kutatás közepette kiürítjük magunkat, megszabadítjuk magunkat minden kicsinyességtől, indulattól, önhittségtől és aggodalomtól, amelyből az egónk formálódik.

Miközben minden alacsony rezgésű energiát kiürítünk magunkból, elérhetővé válik számunkra a világegyetem magasabb rezgésű energiája. Mivel mi rezgő lények vagyunk, amikor szakítunk a testünkben és az elménkben található alacsonyabb minőségű energiákkal, minden, ami visszamarad, az egy olyan, még pozitívabb energia, amely az univerzumban található magasabb energia- és információs szintekkel rezonál együtt, következésképpen mi ezeket közvetítjük. Mi az elménkben ezeket gondolatokként, a testünkben egészségként és az életünkben bőségként, sikerként és jólétként testesítjük meg.

Ez a belső csend ereje.

Minden információ hozzáférhető önmagunkban

Ahogyan már röviden érintettem a belülről való tanulásról szóló részben, az egyik legfontosabb változtatás az énképünkben és az önmagunkról alkotott hitünkben, melyet véghezvihetünk, nem más, mint hogy elkezdjük rezgő lényekként látni önmagunkat és megértjük, hogy nem a tudás tartályai vagyunk, hanem maga a tudás.

Az univerzumot a szingularitássá való összeomlás által definiáljuk, és ebből következik, hogy az univerzumban minden a végtelen görbület része. (Fekete lyuk dinamika.) Mint ilyen, minden egy. Mivel ennek a mezőnek vagyunk az energetikai kiterjedése, szó szerint mi vagyunk a mindenség, és hozzáférhetünk az univerzumban megtalálható valamennyi információhoz önmagunkon keresztül.

Minden, amit tudunk, azt nem az agyunk tárolja, hanem az elme-mezőnk, ami pedig nem-lokális. Emiatt ez nem bennünk található, s ha mi továbbra sem szakítunk azzal a feltételezéssel, hogy az egyetlen módja a tanulásnak a külső forrásokból való információszerzés, akkor mi önmagunk és az univerzum legalapvetőbb természetét tagadjuk le.

Az univerzum energia és minden általunk megtanult dolog, feljegyzésre kerül az univerzumban az elménken keresztül tiszta energia formájában. Amikor felidézünk valamit, amit tettünk, akkor ráhangoljuk magunkat erre az energiára és ez jelenik meg az elménkben. Ily módon, ha mi szellemileg ráhangoljuk magunkat az új energiákra a belső csenden keresztül és egyszerűen rendelkezésre állunk az univerzum számára, akkor bármilyen gondolatra, elképzelésre és tudásra rá tudnunk hangolódni, ami a világegyetemben létezik.

A fő elv az összehangolódás. Ezt tesszük akkor, amikor leülünk csendben meditálni, összehangolódunk az univerzummal. Ha minden nap képezni tudnánk magunkat arra, hogy leüljünk csendben és tartózkodjunk a tévé, a filmek és általában a társadalom figyelemelvonó hatásaitól, valamint a többi emberrel való párbeszéd túlnyomó részétől legalább egy ideig, akkor természetes úton összehangolódnak önmagunkkal és az univerzummal.

Ennek a folyamatnak az a végeredménye, hogy megszabadulunk az elme-mezőnkben található összes zavartól és feloldjuk egónk rétegeit, továbbá olyan információkat, ismereteket fogunk közvetíteni és olyan kreatív lesz az önkifejezésünk, ami egyedülállóvá tesz bennünket az univerzum egyéni önkifejeződéseként, s mi ezt fogjuk önmagunknak hívni.

Talán az első alkalommal.

Kép forrása: Pinterest.com

Forrás: http://www.wakingtimes.com/
Fordította: Száraz György
http://boldognapot.hu