INTUÍCIÓ VAGY FÉLELEM

INTUÍCIÓ VAGY FÉLELEM

Az intuíció és a félelem gyakran hasonlónak tűnik, de nagyon eltérő hatással van a döntéshozatali folyamatainkra. Fedezz fel egy terápiás nézőpontot a kettő megkülönböztetésére.

Mindannyian tudjuk, hogy az intuíciónkkal való kapcsolat jó dolog. Segíthet megkülönböztetni egy jó barátot attól, aki megpróbál kihasználni bennünket. Segíthet nekünk abban, hogy arra haladjunk, amit szeretnénk, még akkor is, ha mások esetleg nem értenek egyet a döntéseinkkel. Segíthet nekünk megtudni, hogy felfelé vagy lefelé, jobbra vagy balra kell-e mennünk. Vagy talán mégis?

Az intuíció lényegében a hatodik érzékünk.

Ez a kognitív megértésünk alatti tudás érzése. Ez a tudás anélkül jön, hogy meg tudnánk magyarázni honnan tudjuk. De mi van, ha az intuíciónk meghibásodik? Mi van, ha amit végig éreztünk, az valójában valami más, például félelem?

Honnan jön az intuíció?

Az intuíció fontos, de összetett dolog. Szó szerinti szinten az intuíció egy olyan érzékelés, megítélés, érzés vagy érzelem, amely még azelőtt felmerül, hogy kognitív módon eldöntenénk, mit érzünk. Nem a prefrontális kéregből, agyunk racionális, gondolkodó részéből származik - sokkal primitívebb helyekről jön: az agy régebbi részeiből, mint például az amigdala, és az idegrendszerünkből, amely inkább a zsigereinkben érezhető, mint az elménkben.

Az intuitív információk általában a testünkön keresztül érkeznek, nem pedig a gondolkodó elmén keresztül.

Amit szem előtt kell tartanunk, az az, hogy ezen információk nagy része tanult. Az intuíciónk lényegében az életünk során összegyűjtött információk gyűjteménye, amelyeket a testünk olyan helyeken tárolt, amelyek aktiválásához nincs szükség gondolkodásra. Ha például traumatizáltak bennünket a férfiak, az intuitív reakciónk egy új férfira az lehet, hogy ellökjük magunktól - még akkor is, ha egy kedves emberről van szó.

Lehet azonban, hogy az intuíció mögött több van. Sokan hisznek abban, hogy ha odafigyelünk, akkor valami önmagunknál nagyobb dologhoz férünk hozzá. Nevezhetjük ezt Szellemnek, a kollektív tudattalannak, angyalok vagy spirituális vezetők útmutatásának, vagy egy Felsőbb Éntől származó tanácsnak. Ez a fajta intuíció egy kicsit más, és másképp működik, mint az előbb említett, múltbeli tapasztalatokon alapuló gyors reakciók.

A zsigeri megérzés kontra spirituális intuíció

Tapasztalatom szerint ez a spirituális intuíció lassabban és hosszabb ideig hat. Akkor mutatkozik meg, amikor félelem vagy ítélkezés nélkül figyelünk; amikor ráhangolódunk önmagunkra vagy egy másik személyre. Az egyik módja annak, hogy megtudjuk, hogy ez a fajta intuíció valódi spirituális útmutatás-e vagy csak félelem, az, ha hangulatunktól függetlenül, napokon, heteken vagy akár hónapokon át megmarad. Ez a fajta útmutatás segít növekedni és tanulni, nem pedig csak biztonságban tartani.

Egy másik módja az intuíció meghatározásának a belső érzelmi iránytűnk megértése. Úgy születtünk, hogy képesek vagyunk számos alapvető érzelmet érezni, amelyek célja, hogy kifejezetten a kapcsolatainkban irányítsanak minket. A félelem egy olyan alapvető érzelem, amely azt mondja nekünk, hogy valami nem biztonságos. Ez az érzelem elég rossz hírnévre tesz szert, és igen, visszatarthat minket, ha összekeverjük a nem biztonságosat a kényelmetlenül kellemetlennel. De amikor a dolgok valóban nem biztonságosak, akkor hallgassunk a félelmünkre, és lépjünk tovább.

Hasonlóképpen, a harag egy sokat szidott érzelem, amelynek segítenie kellene megértenünk a szükségleteinket és a határainkat, és biztosítania kellene a védelmünket. Ha folyamatosan elnyomjuk a dühünket, akkor nem tudjuk felismerni, hogy egyáltalán melyek az igényeink és a határaink, nemhogy kiálljunk értük.

Mind a félelemmel, mind a haraggal (és a legtöbb más alapérzelemmel) kapcsolatban jó ötlet, ha ezeket az érzelmeket az intelligenciánkhoz és az általános kontextushoz mérjük, amit tapasztalunk. Ideális esetben nem abban a pillanatban kell reagálnunk, amikor ezeket az érzelmeket érezzük, hanem inkább lassítsunk le és érezzük bele magunkat, hogy megértsük az üzenetet, amit át akarnak adni nekünk, megtisztítva minden érzelmi vagy kontextuális törmeléktől (például attól, hogy fáradtak, éhesek vagy diszharmonikusak vagyunk).

Az intuíció és a kötődési stílusok

Az intuíció talán akkor jelentheti a legnagyobb kihívást, amikor a szeretetről van szó. Ez azért van, mert a szerelmi kapcsolataink hajlamosak kiváltani a legrégebbi kapcsolati sebeinket, nagyon könnyen félelem támad bennünk, és azt mondja, hogy jobb, ha nem vállaljuk a kockázatot (legyen szó akár arról, hogy maradunk, elhagyunk, közeledünk valakihez stb.). A szeretetet azon a dinamikán keresztül tanuljuk meg, amelyben felnőttünk, így ha a szeretet például szorongással és elhagyatottsággal társult, az intuíciónk ezeket az érzéseket keresheti a szerelmi kapcsolatokban, és elkerülhet valakit, aki a biztonság és stabilitás érzését idézi fel.

A legtöbben már gyermekkorban kialakítunk egy kötődési stílust, amely az intuíciónak látszó módon jelenhet meg a romantikus kapcsolatainkban. Ha biztonságos, következetes szeretetben nőttünk fel, hajlamosak leszünk feltételezni, hogy a szeretet elérhető és lehetséges. Kevésbé leszünk hajlamosak a partnerünkkel szembeni diszregulációra, és talán könnyebb lesz egy biztonságos, összeszedett állapotba kerülnünk, amikor az intuíciónkra figyelhetünk.

Ha úgy nőttünk fel, hogy a szeretet körül valamilyen módon nem volt következetes a kapcsolatunk (beleértve a szülő elvesztését vagy a traumás élményeket), hajlamosak leszünk szorongó kötődést tapasztalni, ami azt jelenti, hogy sokkal kevésbé fogunk bízni a szerelmünkben. Az intuíciónkat felülírhatja a megnyugtatás és a közelség iránti igény - még akkor is, ha nem kedveljük különösebben a társunkat.

Ha szükségleteinket gyermekkorunkban következetesen nem elégítették ki, hajlamosak vagyunk az elkerülő kötődésre, ami azt jelenti, hogy egyedül biztonságosabbnak érezzük magunkat, megszoktuk, hogy saját szükségleteinket egy másik személy bonyodalmai nélkül elégítsük ki. A szerelemre adott intuitív válaszaink hajlamosak lesznek a szakítás, a távolságtartás és az elkülönülés felé hajlani, mert ezeket a tapasztalatokat biztonságosabbnak érezzük. Ezeket a reakciókat nem kognitívan döntjük el; ezek a stresszes gyermekkori élmények kezelésére szolgáló stratégiákként vannak bekábelezve, amelyek jócskán befolyásolnak bennünket felnőttkorunkig.

Hogyan különböztessük meg az intuíciót és a félelmet?

Honnan tudjuk tehát, hogy intuícióról vagy félelemről van-e szó? Nos, erre a kérdésre valóban nincs egyszerű válasz, mivel az intuíció és a félelem is sokrétegű, attól függően, hogy min mentünk keresztül, és mennyire vagyunk a Szellemmel és önmagunkkal kapcsolatban. Ahogy sokan megtanultuk, még ha úgy érezzük, hogy be vagyunk kapcsolódva, és nagyon figyelünk magunkra, akkor is kiderülhet, hogy a megérzésünk téves.

Fontos, hogy ezt a hatodik érzéket ne tekintsük tévedhetetlennek, mintha egy kristálygömbbe tudnánk nézni és megmondani a jövőt. Különösen, ha szerelemről van szó, időbe telik, amíg megismerjük az embereket, és kitaláljuk, hogy valaki hosszú távon jó választás-e számunkra. Az intuícióval kapcsolatos munka egy része arról szólhat, hogy bízzunk magunkban, hogy vállaljuk a kockázatot, hibázzunk, és tudjuk, hogy nem lesz baj, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan reméltük.

Ennek ellenére íme néhány tipp, hogy meg tudjuk különböztetni az indokolatlan félelmet az egészséges intuíciótól:

- Az intuíció akkor jön át, amikor nyugodtnak és biztonságosnak érezzük magunkat, nem pedig akkor, amikor már diszreguláltak vagyunk.

- Ha félsz, kérdezd meg magadtól, hogy valóban veszélyben vagy, vagy egyszerűen csak kényelmetlennek, kihívásnak vagy ismeretlennek érzel valamit.

- Figyelj az intuitív érzésre, amikor felmerül - elmúlik-e, amikor jól eszel, eleget alszol, vagy amikor egy vita megoldódik? Vagy különböző hangulatokon és ciklusokon keresztül megmarad?

- Próbáld meg félretenni a túlgondolkodást és a racionalizálást, és vedd észre, mi történik a testedben. Engedd meg magadnak, hogy egy döntés egyik oldalára helyezkedj. Mit érzel a testedben? Ha feszültséget, hányingert és a nem jó érzését érzed, az valószínűleg egy intuitív nem. Tedd az ellenkezőjét, és keresd a megnyugvás, a kilégzés, a nyugalom és a helyesség érzését, még akkor is, ha esetleg olyan érzelmek is megjelennek, mint a szomorúság és a félelem. Ez közelebb áll a tested intuitív igen-jéhez.

- Hasonlítsd össze az intuitív érzésedet a múltbeli tapasztalataiddal és a megbízható barátok és szeretteid véleményével. Esetleg kérd ki a különböző részeid véleményét is.

- Tartsd észben, hogy az intuíció csak egy aspektusa a döntéshozatalnak, és jó ötlet, ha minden részedet, a testi reakcióidat, az érzelmeidet és az elmédet is használod, amikor arról döntesz, hogy mit tegyél.

Julie Peters

Forrás