LÉLEKKEL VALÓ KAPCSOLAT

Amikor a lélekkel való kapcsolat gyengül

Vannak, akik mély kapcsolatban állnak belső lényükkel a lelkükkel, a lelkiismeretükkel és a magasabb tudatosságukkal, És vannak, akik mintha elszakadnának ettől a belső dimenziótól, és szinte kizárólag a szokások, a beidegződések, a túlélés és anyagi gondok alapján élnek.

Külső szemlélő számára mindkét csoport hasonló lehet. Dolgoznak, életet építenek, kapcsolatokat alakítanak ki és részt vesznek a társadalom életében. Életélményük azonban mélyrehatóan eltérő lehet.

Azok, akik elszakadtak belső lényüktől, gyakran nehezen értik meg az olyan tulajdonságokat, mint az együttérzés, az empátia, a megbocsátás és a feltétel nélküli szeretet. Az élet számukra egy sor tranzakciónak, versengésnek és gyakorlati szükségletnek tűnhet. Nem alacsonyabb rendű lények; inkább egyszerűen csak egy másik tudatossági szintről működnek.

Azok, akik kapcsolatban állnak a lelkükkel, gyakran másfajta kihívásokkal szembesülnek. A modern világ durvának, sűrűnek és kimerítőnek tűnhet a rendkívül érzékeny lelkek számára. Az élet zajai, nyomása, konfliktusai és érzelmi intenzitása fokozatosan gyengítheti az ember kapcsolatát a belső útmutatással és a spirituális tudatossággal.

Sok Fényhordozó jól ismeri ezt az élményt.

Vannak olyan időszakok, amikor a mindennapi élet követelményei annyira megterhelővé válnak, hogy a lélekkel való kapcsolat távoli vagy elfeledettnek tűnik. A belső hang elcsendesedik. A célérzék kevésbé lesz egyértelmű.

Ez az üzenet azoknak a Fényhordozóknak szól , akik mély vágyat hordoznak az igazság, a gyógyulás és a magasabb tudatosság iránt.

Néha az út nem arról szól, hogy valami újat találjunk. Hanem arról, hogy emlékezzünk arra, ami mindig is ott volt.

Amikor a lélekkel való kapcsolat gyengül, a jelek gyakran alig észrevehetők: az inspiráció elvesztése, a spirituális fáradtság érzése, vagy az az érzés, hogy elszakadtunk a szeretettől és a bölcsességtől, amelyek egykor természetesen áramlottak bennünk.

Ezeknek a jeleknek a felismerése nem ok az ítélkezésre.

Hanem egy meghívás a visszatérésre.

Hogy megnyugodjunk.

Hogy újra hallgassunk.

És hogy újra kapcsolatba lépjünk azzal a fénnyel, amely soha nem hagyott el bennünket.

Anke Fabijenna